Previous Story
Vaktérkép
Posted On 2021 jan 16
Comment: 0
Szerző: Stég19
Zolit a hétfő reggeli napsugarak ébresztették. Körülötte tollak, lapok és atlaszok hevertek szanaszét. Mindent előre eltervezett. Azért kellett tanulnia vasárnap este is, mert ma az angol lektornak szeretne felelni a jobb jegyért.
Feltápászkodott. Mi tagadás, nyugtalan volt. Idegesen járkált fel-alá a szobájában. A mozgás ilyenkor segít. Nyolc lépés lassan az ablakig, nyolc vissza az ajtóig. Most jön a legnehezebb rész, a visszajelzés. Vajon megérte hajnalig fennmaradni? Az ablakhoz lépett, mivel hangos zajra lett figyelmes. Honnan jöhet? Ugyanaz a külvárosi utcakép fogadta, ha kinézett, immár tizennyolc éve. Mondjuk, tizennyolc éve még nem jöttek házhoz a szelektív hulladékért. Most igen, erre néhány kölyök vadul kiborogatja a kukákat.
‒ Nesze neked, környezetvédelem – mormolta magában Zoli lemondóan. Jelen helyzetben ennél többre nemigen volt ereje.
Inkább leült az asztalhoz és feltette a fejhallgatót, hiszen öt percen belül jelenése volt a virtuális térben. Ekkor a nővére, Melinda dugta be a fejét az ajtón.
‒ Milyen órád lesz? – kérdezte, figyelve a helyes artikulációra.
Zoli egy pillanatig habozott.
‒ Történelem – formálta a szót nővérének. Szegény, annyira feszült volt, hogy már-már az ajka is remegett.
Melinda bátorítólag rámosolygott, majd résnyire behúzta maga mögött az ajtót. A beszélgetés szokásosan indult, hiszen ilyenkor minden tanár azt a kérdést teszi fel, hogy az illető tanult-e.
‒ Igen, átnéztem a kapott anyagot – válaszolta Zoli angolul. Melinda alig akarta elhinni, hogy az öccse tényleg ezt tudta csak mondani a tanárnő kérdésére.
Vajon a lámpaláztól lenne? Tűnődött magában, és inkább keresett valami elfoglaltságot az udvaron. Ma ugyanis szabadnapos volt. Fél óra elteltével vette a bátorságot, hogy megnézze, hogyan alakulnak bent a dolgok. Kopogott az ajtón, de nem jött válasz, így benyitott. Zoli sehol. A papírlapok még mindig az ágyon hevertek.
‒ Ezek mangák, nem is akármilyenek! – csodálkozott rá a rajzokra.
Tovább szemlélődött. Egy asztali naptárt emelt le a komód tetejéről. Micsoda régimódi ez a gyerek! Szórakozottan lapozgatta, mikor megakadt a szeme az aznapi dátumon. Ez állt ott:
A repülő kettőkor indul. Sayuri a reptéren fog várni.
Figyelem! A „SZAVAZÁS” gombra kattintva a szavazó oldalon lehet a novellára szavazatot leadni.
A „csillagozás” nem számít bele az eredménybe.
.
.
.
.
