TEL: 29 954 303 - E-MAIL: info@triviumnet.hu
Friss bejegyzések

Megjelent az Isten feketében

4.2
(5)
A Trivium Egyesület gondozásában nyomtatott formátumban megjelent Csanda Gergő Isten feketében című háborús fikció regénye, amely a Trivium Egyesület Szemináriuma Hogyan írjunk regény? II. online regényírói képzésén első helyezést ért el.
.
A regény megvásárolható a Líra könyvesboltjaiban,
a lira.hu-n és az egyesület webshopjában.
A webshopban a 20% megjelenési kedvezmény
2021. február 14-ig tart.
.
..
.
A huszonegyedik század elején a Földön egy minden eddiginél kegyetlenebb háború söpör végig, a pusztulás küszöbére sodorva az ismert civilizációt.
Egy felderítő misszió során Szalai Dávid tizedes és társai a megszállt Ukrajnában rekednek ellenséges vonalak mögött. Az orosz erőktől körülzárva, minden kommunikációs eszköztől megfosztva lehetetlennek tűnik a küldetés: egy Borisz nevű fiút kell a NATO erők kezére juttatni. Borisz furcsa szerzet, és az együttműködés leghalványabb jelét sem mutatja, de Szalaiék még nem sejtik, milyen fontos szerep vár rá az elkövetkező napokban. Ahogyan azt sem, hogy nem ők az egyetlenek, akik parancsba kapták a felkutatását…
Időközben az egész Földet felégető háború újabb fordulatot vesz, és a maroknyi csapat megkezdi versenyfutását az idővel a hazajutásért, a túlélésért, a becsületért és a megváltásért.
.

.

Csanda Gergő: A holtak odaát maradnak
.
Nevetnek rajtam.
Hülyének tartanak, bolondnak,
ugyan, miért írok verseket folyvást egy halottnak?
.
hogy ha ennek vége, a tükörbe lesvén
ne a szörnyet lássam, ki egy görbe estén
bakanccsal gázol bátyjai testén.
.
S többé ne kísértsen bús bakák éneke,
melyből nem számít, hogy egy szót is értek-e,
mert ezt hallani mindenki érdeke.
.
Már látom: önnön gonosza lesz, ki
az éneklő torkot tőrével metszi, töltényét tarkókba ereszti
hazáért, Istenért, vagy csak mert úgy tartja kedve.
Véres kezével dicsekedve nem tudja: ez már sosem jön rendbe.
.
S ha nem tudja, jobb, ha nem is jön rá soha:
a pusztítás veszélyes szerető;
az ébredés gonosz mostoha.
.
S én térden csúszva kérlek, szűnjön meg az ének,
támadjanak fel az eltiport fivérek,
kiknek temérdek szép napot és minden jót remélek.
És érjen utol a hideg igazság,
.
Kopasz fejemet golyók lyukasszák,
Testemen száz bakancs tiporjon,
gerincem recsegjen-ropogjon!
.
Gyilkos zsarnokot rettegve, félve
Távoli megmentőt remélve
emeljem kezem a magasba,
Úgy legyek a földre taposva.
.
DE NEM!
.
A holtak a földben maradnak:
Hidegen, nyirkosan, némán.
Nem néznek büntetőn énrám.
Ezt csak én vágyom magamnak.
.
Engem senki sem bánt:
a harc már véget ért.
itt dobogó szív jár egy üres lélekért.
.
Ők meg csak nevetnek rajtam,
Hülyének néznek, és bolondnak,
S én tovább írom a versem a halottnak,
Hideg, nyirkos, néma: meg már nem bocsát.
.
Fülemben hallom a holtak himnuszát.
.
.

Mennyire tetszett ez a bejegyzés?

Kattintson egy csillagra az értékeléshez!

Átlagos értékelés 4.2 / 5. Szavazatok száma: 5

Eddig nincs szavazat! Legyen Ön az első, aki értékeli ezt a bejegyzést.

Szerkesztő
Adminisztrátor

Hozzászólás

*

Solve : *
3 × 8 =