Karantén

4.7
(6)

Szerző: Lovász Petra

Eltelt egy hét a digitális oktatásból. Mondanom sem kell, elég furcsa ez az egész. Hiányzik a megszokott életem. Bármennyire is utálok reggel korán kelni s napi fél órát zötykölődni a metrón a tolakodó utasok között, de még ezt is bevállalnám, ha visszakaphatnék mindent. Vagy legalább a felét. Az utóbbi egy heten egész unalmasan telt. Bár tizedikesként elég sok feladatot kaptam az iskolában, de ezen kívül nem történt semmi.
Éppen amikor ezen gondolkoztam Saci nyitott be a szobába.
– Luca! Tudnál segíteni a nyelvtanban? – kérdezte.
– Persze, gyere! – invitáltam be a szobámba félredobva a töri könyvem.
– Nem tudom mit jelent az alanyi ragozás.
– Az azt jelenti, hogy az igéhez olyan ragot teszünk, ami megjelöli a beszélő számát és személyét – magyaráztam – de nézzünk egy példát, ragozd el nekem az olvas igét!
Hibátlanul elragozta a kis negyedikes húgom, majd megkértem, hogy tegye meg ugyanezt a játszik igével.
– Én játszok, te „játszasz” – mondta, mire akaratlanul is kitört belőlem a nevetés. A húgom kissé sértődött és tanácstalan fejét látva megmagyaráztam neki, hogy ilyen nem létezik, a helyes megoldás a játszol lesz.
Úgy tűnt megértette az anyagot, úgyhogy visszatértem II. Andráshoz s lelkesen jegyzeteltem a füzetembe a lényeget.
Saci újra megjelent az ajtóban kezében az énekkönyvével.
– Luca! – nézett rám könyörgően – tudsz segíteni?
– Jaj mondjad – feleltem kissé türelmetlenül. Már nagyon végezni akartam a vázlattal.
– Vannak itt hangok…Tá, negyed, meg szinkópa…Melyik a legnagyobb értékű? – kérdezte.
– Biztos a szinkópa, mert azok sokan vannak – vágtam rá kapásból, mire a húgomból kitört a nevetés.
Na igen, Luca és az ének. Sosem érdekelt igazán ez a tantárgy, így a szüleim legnagyobb sajnálatára nem lettem zongoraművész. Hacsak az nem számít művészetnek, hogy 30 percen keresztül tudom csapkodni a hangszert különböző dallamokat játszva. Sajátos zenei stílusom van, ez tény. Az már más tészta, hogy énekelni sem tudok. (Vagy csak a családom hallásával van gond.) Múltkor hangosan énekeltem Zámbó Jimmy „Még nem veszíthetek” című dalát, erre apa közölte, hogy inkább írjam le vagy álljak ki az erkélyre, mert elfogyott itthon a paradicsom s hátha megdobálnak párral. Eddig még nem adtam egyszemélyes koncertet, de úgy érzem, ami késik nem múlik!
Folytattam tovább a tanulást, bejelentkeztem az online órákra, majd nekiültem a magyar házinak. Ezzel el is szaladt a délelőttöm.
Estefelé hazaért apa is a munkából, úgyhogy együtt vacsoráztunk. Körbe ültük az asztalt s mindenki elmesélte a napját. Apa munkahelyén zajlik rendesen az élet. Például az új szobatársának megette a kutyája az egyik fontos papírját a home office ideje alatt, így kezdhette újra a nyilatkozat kitöltését. Tényleg sajnálom a nőt, de amikor apa elmesélte patakokban folytak a könnyeim a nevetéstől…és akkor még nem is hallottam anya sztoriját. Na, az mindent vitt. Egy hét kihagyás után visszament dolgozni, s egy új kolléganőt kapott, Anna nénit. Tudomásom szerint egész jól kijönnek egymással, valószínűleg ezért is merte feltenni ezt a roppant bizalmas kérdést.
– Klára! – szólította meg anyukámat. – Lehet egy kérdésem?
– Persze! – felelte.
– Ne haragudj, hogy csak így rákérdezek de kisbabát vársz?
Amikor anya ezt elmesélte olyan szinten nevettem, hogy majdnem kiköptem a vizet. Próbált fegyelmezni, de minden eszköz hatástalan volt, csak kacagtam megállás nélkül, mint aki totálisan megbolondult. Anyuról tudni kell, hogy az utóbbi időben “kicsit” meghízott. Nagyon szeret enni, volt, hogy este 11-kor találtam rá a konyhában fánkot rágcsálva. Elég nagy lett a hasa, tényleg olyan, mintha egy pocaklakó lakna benne. A karantén előtt például átadták neki a buszon a helyet, illetve egyszer a pénztárnál is előre engedték.
– És mit mondtál? – kérdeztem, mikor már meg tudtam szólalni a röhögéstől.
– Hogy ikreket várok – felelte, mire még hangosabban kacagtam.
Kemény vacsora volt. Szerintem még álmomban is mosolyogtam a történtek után. Lehet nem is olyan rossz ez a karantén.
.


.

Figyelem! A “SZAVAZÁS” gombra kattintva a szavazó oldalon lehet a novellára szavazatot leadni.
A „csillagozás” nem számít bele az eredménybe.

.

Mennyire tetszett ez a bejegyzés?

Kattintson egy csillagra az értékeléshez!

Átlagos értékelés 4.7 / 5. Szavazatok száma: 6

Eddig nincs szavazat! Legyen Ön az első, aki értékeli ezt a bejegyzést.

Szerkesztő
Író, szerkesztő, multimédiafejlesztő, webfejlesztő, az egyesület elnöke

Hozzászólás

*