Previous Story
Ő
Posted On 2021 febr 16
Comment: 0
Szerző: Eszterlánc
Ő más volt mint a többiek, legalábbis az én szememben mindenképpen.
Emlékszem vacsoráztunk. Lasagne volt, evvel mindig lenyűgözött, mestere volt az olaszos ételek elkészítésében, megállta helyét itáliai barátaink körében is. Áradoztak róla, de magamban tudtam, ez a szépségének is szólt, mert dekoratív nő volt, mellette titokzatos is. Alig beszélt magáról, de amikor táncolt! Na akkor mindent elárult, szavak nélkül, és annyira hatása alá kerültem, hogy gyakran folytak a könnyeim férfi létemre. Szégyelltem. Titokban tartotta.
És jött az est fénypontja. Lavórba kellemesen meleg vizet öntött, mellé szappant és szivacsot helyezett, kötényét, amit minden nap tisztára cserélt, megigazította.
– Gyere.
Mentem. A kikészített székre leültem. Lágyan szájon csókolt majd letérdelt elém és lassú mozdulatokkal kibontotta cipőm fűzőjét, szépen a zoknim is lekerült mindkét lábamról, nadrágom szárát rutinos mozdulatokkal gondosan feltűrte, sarkamnál fogva beemelte lábfejemet. Gyöngéden bánt velem. Csuda jó állapotba kerültem. Néztem, ahogy játszik ujjaival…Az ajkával…Fürkésztem homlokán előreesett szőke kis tincsét, arcán semmi púder vagy efféle cucc, egyszerűen csodálhattam természetes báját.
Sokan azt gondolnátok bolond, de hamar kijózanítalak titeket, nem. Furcsa szokásáért odavolt én meg vissza. Érezte tekintetemből, hogy gyönyörűnek tartom, hogy veszettül kívánom, és ő csak húzta az időmet.
Tudod milyen az, amikor vársz ki tudja meddig, már hangosan, ziláltan veszed a levegőt, izzadsz, forr benned a vér?… Lúdbőrözőm. Tökéletes pillanatok. Százszor. Ezerszer.
Soha! Vége! Az volt az utolsó együttlétünk. Ha tudtam volna, aznap este ölelését nem eresztem el, bőrének illatát magamba szívom, örökké karolom.
Reggel párnája hideg volt. Eszemmel azonnal felfogtam mi történt, mégis eszeveszetten futni kezdtem a lakásban, hátha zuhany alatt áll, tán kávét főz, esetleg gyerekesen elbújt, vagy mit tudom én. Fejemben éles hasító fájdalom, mindenem remeg, a pánik átvette rajtam az irányítást.
Azóta alig szólalok meg, mint korábban Ő, csak a művészetnek élek, azon keresztül mesélek bensőmről, azok közül is legfőképp a reményről.
.
.
Figyelem! A „SZAVAZÁS” gombra kattintva a szavazó oldalon lehet a novellára szavazatot leadni.
A „csillagozás” nem számít bele az eredménybe.
.
