Szörny az ágy alatt

Emlékszem milyen hűvös volt az a reggel, amikor elmentél, pedig már április volt, az az igazi bolondos fajta, amikor egész nap attól félsz és arra vársz, mikor kap fel a magasba a szél az esernyőddel együtt, és reptet meg a ház körül. Adtál egy puszit a kócos homlokomra, azt hitted alszom még, megigazítottad rajtam a takarót, hogy ne legyen ki a lábam, mert tudtad, hogy félek attól, hogy ha nincs betakarva, az ágy alatt lakó szörnyek megrágják. Pedig sokan azt mondják, a saját szörnyed nem eszi meg a csupasz lábadat, legfeljebb kicsit játszik vele. Nekem egyáltalán nem ez a benyomásom, amikor hallom azokat a furcsa hangokat, amiktől olyan hangosan ver a szívem, hogy nem tudok tőle elaludni. De olykor napközben is hallottam a távoli duruzsolást, az ismerősen ijesztő neszezést. Ilyenkor mindig szóltam neked, hogy gyere be, mert félek, és hozz csokit is, attól megnyugszom, és nem érdekel, hogy még nem is vacsoráztunk. Hoztál sajtos szendvicset, csokit, meg egy pohár vizet, ha éjszaka megszomjaznék, de én sosem ittam bele, arra tartogattam az éjjeli szekrényen, hogy ha előmászik a szörny, akkor arcon loccsanthassam vele, és időt, no meg egérutat nyerjek. De minden alkalommal mozdulatlanságba kövült a teli vizespohár, az érintetlenség álmos fátyla vonta be, mire felébredtem. Ezeken az estéken odaültél mellém törökülésbe, hátunkat a hideg falnak vetettük és a legszórakoztatóbb művészetnek hódoltunk: klasszikus meséket néztünk diafilmeken. Szerettem ezeket az estéket, ilyenkor mindig álomba szenderedtem, amíg te felolvastad a képkockák alatt futó feliratokat, még akkor is, amikor már tudtam olvasni.

Eléggé hűvös volt, amikor elmentél, 14 fokot mutatott a hőmérő a szobámban, pedig már április volt, és a lábam is kilógott a paplan alól. Azóta sem hallom azokat a fura hangokat az ágy alól.
.

Figyelem! A „SZAVAZÁS” gombra kattintva a szavazó oldalon lehet a novellára szavazatot leadni.

A „csillagozás” nem számít bele az eredménybe.