TEL: 29 954 303 - E-MAIL: trivium@triviumnet.hu

Trivium Egyesület Szemináriuma – Szemináriumi tapasztalatok oktatói szemszögből

A 2021. március végén lezárt „Hogyan írjunk regényt? III.” kezdő írók támogatására, írásoktatására, írásfejlesztésére vonatkozó online képzési program lényege, hogy az oktatás személyre szóló, mindenkivel külön-külön foglalkozunk, a résztvevők a saját írásaikra, regényrészletükre kapják az észrevételeket.
A szeminárium előadási anyaga ugyan általános, de azt is úgy állítottuk össze, hogy a hét témát a három szintnek megfelelően háromfelé osztottuk, így a résztvevők már az I. szinten teljes anyagot kapnak, amiből elsajátíthatják az alapokat. Ezenkívül a nulladik előadási anyagban röviden összefoglaltuk, hogy a résztvevők elsősorban mit vegyenek figyelembe íráskor, ami egyértelműen segített, mivel a felmérő novella megírásánál már sokan odafigyeltek azokra a szempontokra, amelyekre ebben az előadásban felhívtuk a figyelmüket.
Mindannyian tudjuk, hogy az olvasás szubjektív jellegű, ezért ha a hibákat nem nézzük, akkor a történetben bármi hathat ránk. A pályázati novellákban elsősorban az érdekes ötlet tűnik fel, de akad olyan is, amikor maga az ötlet egyszerű, a kivitelezés azonban egyedi, sőt akár egy furcsa stílus is megfoghatja a zsűri tagjait.
Azonban a legtöbb jelentkezőre érvényes, hogy az írásuk kiforratlan, mivel az írás fortélyait csak olvasással tudták elsajátítani, és még senki sem mutatta meg nekik, hogyan írhatnak jobban, tudatosabban, átolvasáskor mire kell figyelniük, hogyan vehetik észre a formai és tartalmi hibáikat.
Mivel a résztvevők számát elsősorban az oktatók teherbírása korlátozza, azoknak a pályázóknak, akik már próbálkoztak, de nem jutottak be a résztvevők közé, szintén érdemes új novellával újra pályázni, mert mindig van esély a továbbjutásra.
Más antológiás pályázattal kapcsolatban találkoztunk olyan résztvevővel, akinek a rendkívül érdekes művét erősen kellett szerkeszteni, a következő pályázatra küldött írásával azonban már kevesebb probléma volt, látszott, hogy az illető tanult az előző szerkesztésből is.
Ebből is látható, hogy olvasással is sokat lehet fejlődni, hiszen szórakozva tanul az ember. Kisiskolásként sem csak azért olvastattak minket a tanárok, hogy megtanuljunk olvasni és írni, hanem azért is, mert olvasás közben könnyebben jegyezzük meg a szavak helyesírását és jelentését.
A pályázatban nincsenek megadva a formai szabályok sem, mert azt is bírálati szempontként vesszük figyelembe. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy sok pályázó ezzel még akkor sem foglalkozik, amikor elő van írva. Általában a legelterjedtebb szövegszerkesztő alapbeállítását használják, ami azonban mindenben különbözik az irodalmi művek formájától, inkább az interneten elterjedt blogbejegyzések kinézetét adja vissza.
Éppen ezért érdemes a könyvekből azt is ellesni, hogyan kell formázni egy irodalmi művet, odafigyelve a betűtípusra, a bekezdésekre és a párbeszédekre.
.
A szeminárium online képzési programját írásoktatásra alakítottuk ki, ezért mindig őszintén, mindenféle körítés nélkül, részletesen értékelem a beküldött műveket és regényrészleteket, javaslatokat teszek a kiemelt hibás részekkel kapcsolatban, mert úgy gondolom, az ember leginkább a hibáiból tanul. Ugyanakkor a jól megoldott részeket is kihangsúlyozom, még akkor is, ha csak egyetlen frappáns mondatról van szó, mivel ez számomra is öröm.
A mostani szeminárium idején már az előző két félév tapasztalatait is fel tudtam használni, ami rengeteget segített, nem csak szakmai szempontból, hanem a résztvevőkkel való bánásmódban is.
Mivel mindenkivel külön foglalkozom, már a szöveg első észrevételezése után érkező e-mailből fel tudom mérni az illető habitusát, tűrőképességét, meg tudom ítélni, kivel kell kesztyűs kézzel bánni, és ki az, aki mindent elbír.
Az idei résztvevők közül néhánynál ez még az értékelések előtt kiderült, mivel volt néhány észrevételem a szinopszisokkal kapcsolatban, némelyiket erősen átírattam. Ezekkel az észrevételekkel leginkább a történetek sablonosságát próbáltam megszüntetni. A kiadók ugyanis elsősorban az egyediséget keresik.
Ezek alapján kijelenthetem, hogy a mostani szeminárium hozzám beosztott résztvevőivel kimondottan szerencsém volt, mindegyikük tanulni akart, és örömmel vették a javaslataimat. Sőt akadt olyan is, aki kérés nélkül írt át egy teljes fejezetet.
Ez üdítő érzés volt, mivel az előző szemináriumokon voltak olyan résztvevők, akik nehezményezték az effajta őszinteséget, lelkükre vették, nem fogadták el a javaslataimat, sőt akadt olyan is, akik e-mailek sorozatában hosszasan magyarázta, mit miért írt.
Az utóbbi a hozzáállás azért sem megfelelő, mert az olvasó csak annyit lát a regényből, amennyit az író leír, az olvasónak ebből kell összeraknia a történetet. Ha valamit nem úgy értelmez, ahogy kellett volna, nincs lehetőség magyarázkodásra. Éppen ezért fontos, hogy egy kívülálló is elolvassa a készülő művet, lehetőleg olyan, aki őszintén közli a véleményét.
Eleinte a résztvevők annyira lelkesek, hogy hirtelen tízoldalas, vagy annál hosszabb részleteket küldenek. Pedig – ahogy az interjúkból is kiderült – nem könnyű tartaniuk a heti beosztást, ahogyan nekem sem egyszerű. Mégis a munka, a család és a magánélet mellett mindig arra törekszem, hogy ígéretem szerint elvégezzem a rám eső részt. Ezért is kértem a hozzám tartozó résztvevőket, hogy inkább rövidebb, 4-5 oldalas részleteket küldjenek. Nekik is könnyebb megírni egy rövidebb részletet, ugyanakkor több idejük jut az átolvasásra is, így ők maguk vehetik észre a hibáikat, ami sikerélményt jelenthet a számukra.
Talán a nehézségekbe az is beletartozik, hogy a résztvevők a szeminárium alatt mindenáron meg akarják írni a regényüket. Ezzel az a legnagyobb probléma, hogy általában túl rövid lesz a történet, sokszor alig haladja meg egy hosszabb novella terjedelmét. Természetesen ennek is van előnye, hiszen így megmutathatom az írónak, hogyan lehet egy rövid műből hosszabbat írni, hol és hogyan érdemes átírást alkalmazni, fejezeteket beiktatni.
A személyes oktatás egyik előnye éppen az, hogy mindenki a saját ütemében haladhat, hogyha csak lassabban képes írni, akkor azt is elfogadjuk, ha csak kéthetente küld egy részletet.
Ezért a leendő résztvevők miatt is kiemelném, hogy egyáltalán nem probléma, ha a szeminárium végére a regény nem készül el! A nyertes kiválasztása nem függ attól, hogy a regény teljesen kész van, vagy sem.
A kiválasztásban rengeteg szempont közrejátszik, ahogyan a következő szintre lépésnél is.
Volt már olyan résztvevő, hogy az I. szint elején rengeteget sóhajtoztam, miközben javítottam, könnyű volt eldönteni, hogy a szint végén ki fog esni. Aztán meglepetésemre akkorát fejlődött, hogy mégis továbbengedtem a II. szintre. Pedig csak annyi történt, hogy felhívtam a figyelmét az erősségeire, és hogy mik azok, amelyeket nem kellene erőltetnie. Ezután már tudta, mire koncentráljon, és óriásit fejlődött.
A mostani szemináriumban sem véletlen, hogy még két e-könyves győztest hirdettünk. Egyikükkel én foglalkoztam, és annak ellenére, hogy a kezdő írókra jellemző hibákkal küszködött, a világot és a karaktereket olyan könnyedén kezelte, hogy tökéletesen behúzott a történetbe.
.
Úgy érzem, éppen ez a legérdekesebb a kezdő írók képzésében, hogy tudatosítsuk bennük az erősségeiket és gyengeségeiket. Hiszen ha valakinek a világépítés vagy a mesélés jobban megy, akkor inkább erre kellene koncentrálnia, és nem akcióregényt írnia. Akinek pedig az izgalmas akciójelenetek írása megy könnyebben, az inkább cselekményekkel meséljen.
Persze minden írópalántának van egy elképzelése, mit szeretne leírni, és hogyan. Szerintem a mi dolgunk az, hogy az illető legalább elgondolkodjon az általunk kiemelt problémákon, mert ezáltal már kritikusabb szemmel olvassa a saját művét. Ezzel pedig közelebb kerül egy olyan gondolkodásmódhoz, amellyel az elképzelt történet olyan alakot ölt, amelyet nem csak az írója, hanem olvasók százai is élvezhetnek.
.
.
Szerkesztő
Fazekas Beáta, írói nevén Kyra Potter író, szerkesztő, japán kultúra kutató, a Trivium Egyesület elnökhelyettese.

Hozzászólás

*