TEL: 29 954 303 - E-MAIL: trivium@triviumnet.hu

Trivium Egyesület Szemináriuma IV. – Interjú a győztessel, Rohoska Istvánnal

A Trivium Egyesület Szemináriuma negyedik online regényíró képzésén az Életek tanúja című regényed lett a győztes. Mit éreztél, amikor megláttad a neved az eredményhirdetés cikkében?

Örültem neki, természetesen. Az eredményhirdetést megelőző napokban szinte másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy mi lesz a pályázat eredménye.

Mit tudhat rólad a nagyközönség? Mivel foglalkozol, amikor nem írsz?

A kenyérkereset mellett igyekszem a nap 24 órájából minél többet zenehallgatással tölteni, amit azonban hajlandó vagyok felfüggeszteni egy jó túra, vagy egy utazás kedvéért.

Mióta foglalkozol írással?

Gyerekkorom óta foglalkoztat a dolog. Az első remekművemet egy négyzetrácsos füzetbe írtam ceruzával, és egy varázserővel bíró nyakláncról szólt. Ez a nyaklánc elrepített engem a Szaharába, ahol találkoztam egy emberrel, aki segített onnan hazajutni. Aktívan nagyjából tizenöt éve foglalkozom írással, bár a legtöbb novellámat csak az asztalfiók ismeri. (A szaharai kalandból kiindulva lehet, hogy ez nem is baj.)

A családod elfogadja, hogy írsz?

Édesapám mérnöknek szánt ugyan, de legkésőbb a bölcsészettudományi karra történő jelentkezésem táján bizonyára elfogadta, hogy az nem leszek. Ő is, és a környezetemben mindenki más is támogatja ezt a tevékenységet, nincs okom panaszra.

Milyen irodalmi sikereid vannak?

Néhány novellapályázaton sikerrel megmérettem magam. A legjelentősebb pillanat azonban 2015-ben történt, mikor egyetemi oktatóm, Szőke Katalin irodalomtörténész születésnapi ünnepségén én adtam át neki a virágot, ő pedig a résztvevő kollégáinak lelkesen kiabálta: „Ő ír! Ő egyébként ír! Nagyon jól ír!” Majd, még mindig hasonló hangerővel megkért, hogy írjak neki egy novellát. Nagyon megtisztelő volt, főleg, mert később elcsípett egy élelmiszerüzletben, és elmondta, mennyire tetszik neki a születésnapi novella.

Melyik műfajt vagy műfajokat preferálod leginkább?

Olvasóként a realista és az abszurd, groteszk műfajok állnak hozzám közel, de sokszor nem is annyira fontos számomra a cselekmény, mint a stílus, amiben a mű íródott. Az egyik legjobb példa erre talán Kőrösi Zoltán munkássága, akinek a családregényeit gyönyörűnek tartom, de nem a leírt történetek miatt, hanem mert mesterien bánt a szavakkal. Hangulatokat és benyomásokat olyan szép képekkel kevesen tudnak illusztrálni, mint ő. Kolozsvári Grandpierre Emilt emelném még ki, az ő műveiben is hemzsegnek a szebbnél szebb képek, intellektusa és fanyar humora révén pedig utánozhatatlanok a regényei.

Novellistának vagy regényírónak tartod magad?

Ha mindenképpen választani kell, akkor novellistának, pusztán azért, mert az Életek tanúja az első regény, amit írok.

Miért döntöttél úgy, hogy jelentkezel a szemináriumra?

Úgy gondoltam – és ebben nem is tévedtem –, hogy nagy segítségemre lesz abban, hogy jobb íróvá váljak, hiszen azon túl, hogy különféle tananyagok segítenek a mesterség fortélyainak elsajátításában, a mentorom folyamatosan figyelemmel kísérte a regény írását, és számtalan jó tanáccsal ellátott. És persze reméltem, hogy a végén megjelenhet nyomtatásban az elkészült írás.

Hogyan élted meg az elmúlt időszakot? Nehéz volt hétről hétre betartani a képzés menetrendjét?

Nem mindig volt egyszerű, ezért akadt pár alkalom, amikor nem volt lehetőségem feltölteni a következő részletet. Szerencsére ez nem okozott problémát. A szeminárium kellően rugalmas, így egy-két kihagyás nem jelentett akadályt a későbbiekben.

Volt olyan, amikor úgy érezted, hogy ez túl sok neked, és feladod?

A harmadik szint egy pontján a munkaköröm miatt nem lehettem biztos benne, hogy folytatni tudom a képzést, ezért majdnem kiszálltam, de szerencsére meggyőztek, hogy ne tegyem. Az írást és az egész képzést egyébként rettenetesen élveztem, így ezt az esetet leszámítva fel sem merült bennem, hogy abbahagyjam.

Amikor bekerültél a harmadik szintre, gondoltál arra, hogy meg is nyerheted a szemináriumot?

Eljátszottam a gondolattal, igen. Nem is egyszer. Azzal a céllal vágtam bele a képzésbe, hogy fejlődjek, és a mentorom folyamatos támogatásának hála úgy éreztem, hogy jó úton járok, ezért ahogy közeledett a képzés vége, úgy egyre többször gondoltam rá, hogy lehet esélyem megnyerni.

Mit tudhatunk a regényedről?

Talán úgy tudnám összefoglalni, hogy mesés elemekkel átszőtt huszadik századi családregény. Egy család mindenkori legidősebb fia életének epizódjait ismerhetjük meg, aki a sok kaland során mindig talál maga mellé segítőt.

Az egyesület ősszel kiírja a felvételi novellapályázatot az ötödik regényírói kurzusra. A pályázati kiírás nem lesz egyszerű, ahogy az egyesület egyéb pályázatai sem azok, ráadásul tartalmaznak néhány olyan kritériumot, amit nem könnyű betartani. Milyen tanácsot tudnál adni a jelentkezőknek?

Bízzanak magukban és a megírni kívánt regényükben, mindig alaposan gondolják át a mentoruk tanácsait és észrevételeit, de a legfontosabb: soha ne vegyék magukat túl komolyan. Ja, és ha nem jön az ihlet, igyanak egy pálinkát. Nekem segített.

A képzés végére megírt regényed nem a végleges verzió, biztosan sok munka vár még rád, és persze a szerkesztőkre is, mire kiadásra kerülhet. Készen állsz a munkára?

Rengeteg munka vár még, ez kétségtelen, de töretlen lelkesedéssel állok elébe!

Kíváncsian várjuk a regényed megjelenését.

Alig várom, hogy a kezemben tarthassam.

Sok sikert kívánunk az írói pályádon!

Köszönöm szépen, és a lehetőséget is!
.
.

Szerkesztő
Adminisztrátor

Hozzászólás

*