TEL: 29 954 303 - E-MAIL: trivium@triviumnet.hu
Friss bejegyzések

Hogyan írjunk regényt?

5
(5)

Összefoglaló a Trivium Egyesület Szemináriuma online regényíró képzéséről

A felvételiről

2021 októberében negyedik alkalommal indítottuk el, és 2022 március végén zártuk le a Trivium Egyesület Szemináriuma Hogyan írjunk regényt? elnevezésű féléves, online regényíró képzését. Mivel az első három képzésre túljelentkezés volt, a negyedikre is meghirdettük a szűrőként is működő felvételi novellapályázatot szabadon választott témában, konkrét feltételek nélkül, de az elbírálás részét képezte, hogy a jelentkező miként formázza a szöveget.

Témát nem határoztunk meg, mert megtörtént, hogy az először egyszerűnek, sőt laposnak tűnő történetet zseniálisan megalkotta a jelentkező, és megtörtént ennek a fordítottja is: a fantasztikusan egyedi és ígéretes sztoriból képtelen volt értékelhető és élvezhető művet létrehozni. Az értékelésnél az oktatók a nagy egészet nézik. Előfordult, hogy az eleinte hibát hibára halmozó, kusza cselekményvezetésű, zavaros narrációjú, helytelen központozású novella mégis annyira megfogta az oktatókat, hogy esélyt adtak a szerzőnek tehetsége kibontakoztatására, és felvették a képzésre, ahol a későbbiekben igazolódott is a feltételezés és a tapasztalat, miszerint a kezdő írók többsége csupán azért ír rosszul, mert még senki sem magyarázta el neki, hogy rosszul ír, és hogyan tudna sokkal jobban. Némelyek már az első előadások és értékelések után elérik a heuréka-állapotot, és felismerik, hogy addig mit csináltak helytelenül, másoknak több idő kell ehhez, de végül elérik. Páran viszont sosem érik el, mert bár alapvetés, hogy bizonyos szintig mindenki fejleszthető, vannak azért olyanok is, akik egy viszonylag alacsony szinten megrekednek, és képtelenek továbblépni.

A szűrésről

Szűrésre azért volt szükség, mert a féléves időtartam alatt az időbeosztás szoros, részletesen kidolgozott tananyaggal és menetrenddel, egyszerűen nincs mód és lehetőség arra, hogy a résztvevőknek a magyar nyelv és helyesírás alapjait vagy a szövegszerkesztők használatát oktassuk. Apróbb helyesírási hibákkal nincs gond, ezeket figyelmetlenség is okozhatja, de többek között legalább az összetett szavak helyesírását, az igekötők használatát, a szavak helyes értelmezését és az igeidőket ismerni kell.

Továbbá fontos kritérium volt, hogy a jelentkezőknek – bár a képzés elsősorban kezdőknek szól –, legyen némi fogalmuk az írásról, különbséget tudjanak tenni a kisepikai művek (novella, mese, elbeszélés, anekdota stb.) és a (nagy)epikai művek (regény, eposz) között. Tisztában legyenek a történetvezetés, a karakterek, a dialógusok és a nézőpontok jelentésével.

A képzésről

Minden képzésre csak annyi jelentkezőt vettünk fel, amennyivel hétről hétre azonos színvonalon és törődéssel, egyénileg tudtunk foglalkozni, mert amíg egy résztvevő a hetente megkapott tananyag mellett csak a saját regényével foglalkozott (írta és javította), az oktatója rajta kívül az összes, általa mentorált résztvevő munkáját olvasta, értékelte, szükség szerint korrektúrát írt rá, és ez fokozott figyelmet, sok munkát, erőfeszítést és időt igényelt tőle.

A résztvevőket nem hasonlítottuk egymáshoz, mindenkinek önmagához képest kellett fejlődést elérnie, és a regényírással haladnia a tanultak alapján. Az első és a második szint végén (a 2. hónap, illetve a 4. hónap végén) összegzés után az oktató javaslatára a résztvevő vagy továbbjutott a következő szintre, vagy amennyiben nem tudott fejlődést felmutatni, esetleg a regényével nem megfelelő ütemben és minőségben haladt, elbúcsúztunk tőle. Természetesen a résztvevő is bármikor kiléphetett mindenféle következmény nélkül, ha úgy érezte, nem neki való a képzés.

Az értékelésről

Az értékelések mindig őszinték voltak, szigorúan a lényeget tartalmazták, a bántás szándéka nélkül. A korrektúrák aprólékosak, még a vesszőhibákat is jelölték, és a hibás mondatokra, szövegrészekre javaslatot is adtak. A résztvevőknek a képzés elején leírtuk, hogy az értékelések, hibajelzések kizárólag a műnek szólnak, esetleg az ő teljesítményüknek, de sosem a személyüknek. Az oktatók tisztelettel és megértéssel fordultak a résztvevők felé, és egy-egy leminősítésnek látszó, „darabokra cincálós” értékelés is kizárólag a megírt szövegre vonatkozott, és nem a szerzőjére. A szerző nem lesz kevésbé értékes ember és kevésbé tehetséges az oktatók szemében, hiszen a cél sosem a résztvevő megalázása, hanem hogy megtanuljon regényt írni.

A tananyagról

A tananyag úgy lett összeállítva, hogy az előadások mind a három szinten ugyanazt a hét témakört járják körül, de minden szinten egyre mélyebben, így ha valaki az első vagy a második szinten kiesett, a képzés alapfokú tananyagát megkapta, és a későbbiekben fel tudja használni azt az íráskor.

A harmadik szintre bejutottak között már létrejött egyfajta verseny anélkül, hogy tudtak volna egymásról és egymás regényéről, de még akkor sincs összehasonlítás, csak egyéni értékelés. Ért már minket meglepetés, amikor a szinteken épp csak átcsúszó, de minden alkalommal bizalmat kapó szerző a harmadik szint végére olyan nagy fokú fejlődést mutatott, a regénye olyan sokat javult, hogy megnyerte a szemináriumot, amire a képzés elején még senki sem gondolt. És mindez fordítva is megtörtént, az első két szinten gyorsan haladó, kiváló munkát végző résztvevő a végére feladta, és a regénye zsákutcába jutott.

A szeminárium lezárulta után sem szűnt meg a kapcsolat a nyertesek és az oktatójuk között, a megjelenésig egyfajta lazább-szorosabb monitorozás megmaradt, annyira, amennyire a szerző a regénye befejezéséhez ezt igényelte.

A résztvevőkről

Az oktatók mindenkivel külön foglalkoztak, nagy türelemmel, kitartással és együttműködésre törekvéssel, és a résztvevők többsége ezt viszonozta is. Általában jól reagáltak az értékelésekre, megértették a hibajelöléseket, elfogadták a javaslatokat, és hajlandók voltak a változtatásra, ha szükséges volt. Extrém esetben elölről kezdték a regényírást, ha megértették, miért hibás, amit írtak, vagy írni szerettek volna. Az esetek nagy részében az együttműködés kitűnően működött, és ez megkönnyítette a munkát, az oktatók és a résztvevők is csak nyertek vele. Azonban minden képzés alatt találkoztunk olyannal, aki egyszerűen alkalmatlan volt az ilyen fajta együttműködésre. Az értékeléseket rendkívül rosszul viselte, személyeskedő kritikaként fogta fel, és leállt vitatkozni, magyarázni, hogy az oktató félreértette, amit írt, ő valójában ezt és ezt akarta kifejezni, a történet erről és erről szól, és ő egyetlen betűt sem hajlandó változtatni rajta. Ez önsorsrontó hozzáállás. Ugyanis ha az illető a regényírás fogásai mellett nem tanulja meg az írással együtt járó, ahhoz szorosan hozzátartozó problémák, konfliktusok és bírálatok kezelését is, és egyszer eljut arra a szintre, hogy a műve egy komolyabb kiadó szerkesztője elé kerül, aki nem lacafacázik, nem magyaráz, nem próbálja megbeszélni vele a hibáit, hanem úgy 60-70%-ban egyszerűen átírja a szövegét, igencsak meg fog lepődni. Ha leáll vitatkozni, a regénye máris a kukában landol. Nem beszélve az igazi olvasói kritikákról (nem a családi-rokoni-baráti „hű, de szuper voltál, ez a könyv egyszerűen zseniális” jellegű ömlengésre gondolok), ami bizonyos körülmények között fejbe kólintásként érheti, és elveheti a kedvét az írástól. Volt olyan képzés, amelyiken az egyik résztvevő az első értékelés után csapot-papot otthagyott, kilépett, aztán elárasztotta a panaszkodásaival a netet, mert őt senki sem érti meg.

A harmadik és a negyedik szemináriumon mondhatni szerencsénk is volt, mert szinte kizárólag tehetséges, az írás iránt alázatos, nyugodt, elfogadó és szorgalmas résztvevőkkel dolgoztunk együtt hatékonyan és eredményesen. A képzés végén a harmadik szintre bejutókat mindig megkérdeztük, hajlandók lennének-e pár mondatban összegezni a szemináriumi munkát, és ajánlást írni a potenciális jelentkezők számára. A többség minden esetben azonnal beleegyezett, és elküldte az ajánlását, amiket az egyesületi honlap szemináriumi belső oldalán el is lehet olvasni.

A képzés végén általában egy győztest hirdetünk, akinek a művét nyomtatott formátumban és e-könyves formátumban is kiadjuk, de a harmadik képzésen plusz kettő, a negyediken pedig plusz egy e-könyves győztest is hirdettünk, mert ígéretesebbek voltak annál, mintsem hagyjuk feledésbe merülni őket.

Az oktatókról

Fazekas Beáta az egyesület elnökhelyettese, író, szerkesztő, japán kultúra kutató, írói nevén Kyra Potter, többnyire sci-fit ír, kiválóan beszél japánul, több sikeres, a japán vallással és kultúrával foglalkozó előadást tartott már az egyesület szervezésében. Művei a Cherubion kiadónál jelentek meg. Bibliográfiája az egyesületi adatlapon olvasható.

Ripp Gábor az egyesület titkára, író, szerkesztő, az egyesület irodalmi főszerkesztője, művei a Cherubion kiadónál jelentek meg Gabriel Wraith írói néven. Zsánerei a fantasy, sci-fi, horror, thriller, real-time. Bibliográfiája az egyesületi adatlapon olvasható.

Én pedig, ennek a bejegyzésnek a szerzője, Czinkos Éva vagyok, az egyesület elnöke, író, szerkesztő, multimédiafejlesztő, kiadványszerkesztő. Fantasy és sci-fi műveim többnyire a Cherubion kiadónál jelentek meg Eve Rigel, Danny Graver és Nora Westlake néven, ezen kívül a Trivium Egyesületnél az e-könyveim és egy hangoskönyvem Quincey Triggs néven. Az egyesület legtöbb kiadványának könyvborítóját én készítettem. A fantasy, sci-fi, krimi, real-time és abszurd zsánert kedvelem. Bibliográfiám az egyesületi adatlapon olvasható. A nemrég megjelent e-könyves krimi regényem pedig ezen a honlapon.

Mindhárman 25-30 éves írói tapasztalattal és tudással rendelkezünk, és ezt a tapasztalatot és tudást örömmel átadjuk a tanulni és fejlődni kívánó kezdő és már kevésbé kezdő regényíróknak a Trivium Egyesület Szemináriumában.

A következő képzésről

Az ötödik képzést várhatóan 2022 októberében indítjuk. A felvételi novellapályázat kiírását előtte augusztus elején-közepén tesszük közzé. A szemináriumi képzésre jelentkezni a pályázati kiírás szerint egy felvételi novellával várhatóan szeptember közepéig lehet majd.

A negyedik képzés felvételi novellapályázatának kiírása az egyesületi honlapon megtalálható. Tájékozódásképpen érdemes elolvasni, mert bár ez értelemszerűen már érvényét vesztette, az ötödik kiírás lényegében ugyanez lesz, persze az időpontok módosításával.

Az első három képzés győztes műveiről bővebben szintén az egyesületi honlapon lehet tájékozódni, illetve pár napja indult róluk egy „kihívás” a Molyon.

A képzéssel kapcsolatos kérdéseiteket szeretettel várjuk a trivium@triviumnet.hu e-mail-címre, szívesen válaszolunk rájuk.

 

Mennyire tetszett ez a bejegyzés?

Kattintson egy csillagra az értékeléshez!

Átlagos értékelés 5 / 5. Szavazatok száma: 5

Eddig nincs szavazat! Legyen Ön az első, aki értékeli ezt a bejegyzést.

Szerkesztő
Czinkos Éva (Eve Rigel) író, szerkesztő, multimédiafejlesztő, kiadványtervező, könyvborító-tervező, webfejlesztő, szemináriumi oktató, az egyesület elnöke

Hozzászólás

*

Solve : *
26 × 2 =