Previous Story
Ajándék
Posted On 2023 márc 16
Comment: 0
Jelige: Sean Archer
.
.
Egy kiscsengő szólalt meg a feje felett, amikor Klári benyitott az ékszerboltba. Olyan csillogás fogadta, mintha egy mesebeli kincseskamrába lépett volna be. A látvány teljesen lenyűgözte. Tátott szájjal csodálkozott rá a szikrázó szépségekre. Az ámulatból egy hang ébresztette fel:
– Miben segíthetek? – kérdezte tőle a hang gazdája, egy kedves idős hölgy. Klári köszönt neki, és táskájából egy perselyt vett elő. – Ajándékot szeretnék venni apukámnak! – felelte. – Ez az összes megtakarított pénzem, nem tudom hány forint pontosan, de remélem, hogy találok valami igazán értékeset a számára.
– Születésnapja lesz talán? – kérdezte az eladó.
– Nem, az nekem volt nem is olyan régen – válaszolt Klári.
– Akkor hát milyen alkalomból szeretnéd őt meglepni?
– Tulajdonképpen én csak azt szeretném, ha jobban figyelne rám!
– Óh! – nézett rá hitetlenkedve a hölgy. – Nem figyel rád?
– Nem – hajtotta le szomorúan a fejét Klári. Apa általában a tévé előtt ül, vagy a számítógépen keresgél valamit. Mindig talál valami érdekeset, érdekesebbet, ami jobban érdekli, mint én – mondta szomorúan.
Az idős hölgy közben elővett egy papírlapot, és írogatni kezdett rá. Klári bátortalanul abbahagyta a mondókáját.
– Folytasd csak, én figyelek rád! – mondta az eladó.
– Például a múltkor egy nagyon hosszú verset tanultam meg az iskolai ünnepségre, és szerettem volna előadni neki, de ő rám sem hederített, csak megkért, hogy halkabban beszéljek, mert nem hallja a híradót. Aztán az ünnepségre sem jött el, mert valami fontosabb dolga akadt. Amikor kirándulni voltunk az osztállyal, akkor is. Vagy amikor kiesett az első tejfogam, vagy amikor teljesen egyedül tanultam meg biciklizni.
És csak sorolta és sorolta, és a hölgy csak írt. Mire a végére ért, könnyes volt Klári szeme.
A néni elővett egy ollót és a papírt vékony csíkokra vágta, kivéve egy nagyobbat, amit meghagyott. Egy szép dobozba tette, és becsomagolta, majd odaadta Klárinak.
– Tessék, itt van apukád ajándéka!
Klári nagy kerek szemekkel nézett rá.
– Ez?! De ebben semmi értékes nincs. Csak papír, csíkokra vágva! Ezt adjam apának? – mondta majdnem sírva.
– Igen ezt, és még a perselyednek sem esik bántódása. Add csak oda neki!
– Hát jó – mondta még mindig megszeppenve. Hazament és várta, hogy apa hazaérjen.
Amikor belépett az ajtón, odaszaladt hozzá, és átadta az ajándékot. Apukája meglepetten bontotta ki, és kíváncsian kezdte el olvasni a benne rejlő levelet.
Ez állt a levélben:
„Kedves Apa! Ne haragudjon meg azért, amit írok! Ebben a dobozkában összegyűjtöttem azokat a pillanatokat, élményeket, amiről lemaradt a kislánya életéből. Ezeket a perceket már semmi és senki nem adhatja vissza. Én is csak képletesen tudom most megtenni. De ha a jövőben nem szeretne erről a csodáról lemaradni, ami a kislánya, akkor figyeljen oda rá!”
Apa szemébe könny szökött. Megölelte a lányát, és megfogadta azt, amire az ékszerboltos kérte őt. Klári pedig arra gondolt amikor ránézett, hogy sikerült valami igazán értékes ajándékkal meglepni az apukáját!
.
.
