Hotel Holle Mutter

Tizenkilenc éves volt, százhetven centi és alig ötven kiló, amikor először lépett be a hotel ajtaján. Egyetlen rojtos utazótáska lógott a bal kezében és egy kopott hátizsák a vállán. Az Isten tudja honnan jött, valahol egy határon túli sváb falucskában nőtt fel, egyetlen szerencséjére, mert így ha még akcentussal is, de egészen jól beszélte a németet. Az mindjárt látszott, hogy nem egy potenciális vendég érkezett. Lehet, hogy nem voltam valami kedves hozzá, amikor széles vigyorral a képén a recepciós pulthoz lépett, hogy elmondja a recepciós állásra szeretne jelentkezni, miközben egy gyűrött újságot nyomott az orrom alá, benne a Frau apróhirdetésével. Rá sem kellett néznem, hogy tudjam mi áll benne, én is éppen ebben a hetilapban találtam rá az álláshirdetésre. Jelentkeztem és meg is kaptam, éppen egy nappal azelőtt.

– Már betöltötték az állást. – Lehettem volna empatikusabb? Miért, te mit mondtál volna, azt, hogy „Sajnálom”? De ha egyszer nem sajnáltam! Kellett az az állás. Az egész síszezont végiggüriztem, hogy a nyáron ott lehessek a fesztiválokon. A szakadt csajszi egy pillanatra mintha egészen elkámpicsorodott volna, már majdnem megsajnáltam, de aztán tovább nyomult.

– Van esetleg valami más? Felszolgálás, pohár leszedés, mosogatás, takarítás? Bármit szívesen elvállalok. – Akkor már láttam, hogy ettől aztán nem szabadulok egy könnyen.

Mondtam neki, hogy kösz, de úgy tudom, hogy megvan a csapat, de ha annyira fontos, akkor dumálja meg a főnökkel hátha talál neki valamit. A Frau aznap még nem járt bent, szóval mondtam neki, hogy menjen fel a kunyhóba, ott biztos megtalálja. A kunyhó fent volt a hegytetőn, és ha engem kérdezel inkább palota volt, mint kunyhó, a maga szerény két emeletével, négy fürdőszobájával, konditermével, uszodájával, könyvtárával, négy beállós garázsával. A hat hálószoba mindegyikéből panorámás terasz nyílt és a nappali akkora volt, mint a szüleim egész háza. Ebben a kis kunyhóban húzta meg magát télire Frau Holle, amíg a szezon véget nem ért, mert akkor meg minden évben úgy eltűnt, mintha sose lett volna, hogy aztán a következő szezonra barnán és kipihenten térjen vissza.

A Frau tulajdonába tartozott az egész üdülő telep, a sípályák, a hütték, a hotelek. Szóval mondtam a csajnak, hogy óránként indul egy busz, ami felviszi a hegyre és a végállomástól már körülbelül csak fél óra séta a kunyhó, de csórinak nem volt pénze a jegyre, úgyhogy azt kérte, magyarázzam el neki, hogyan jut el oda gyalog. Gondolhatod, kikerekedtek a szemeim, mikor mondta, hogy gyalog akar felmenni. Mondtam is neki, hogy simán este lesz, mire oda felcaplat, de csak neki indult, csóri. Rendes megsajnáltam, egy ilyen kibolyhosodott melegítőfelső volt nála, mondjuk abból az a vastagabb fajta, de így október végén már elég hűvösek erre felé az esték, gondoltam magamba, hogy ez ott fog megfagyni a hegyen az erdőbe. Dehát most mégis mit tudtam volna csinálni, érted.

Na, mindegy, csórikám aztán csak feljutott valahogy. Bár sokáig azt hittem, hogy tényleg eltévedhetett, mert napokig nem hallottam róla egy szót sem. Aztán egy hét múlva összefutottunk a Hofferban. Képzeld el a Fraunak intézte a bevásárlást. Mert, hogy a Hotel Holle Mutter-ban már tényleg nem jutott neki semmi meló, de a főnök megsajnálta és felvette maga mellé a kunyhóba házvezetőnőnek. Ott is aludt, nem velünk a személyzeti szálláson, hanem a kunyhóban.

Megkapta az egyik vendégszobát. Na, ehhez mit szólsz? Akkor már sejtettem, hogy valamit tud a csaj. Mindjárt bekerült a Frau legbelsőbb köreibe. Jó, értem én, hogy csak a házvezetőnője volt, de akkor is. Mindjárt elsőre felvette a házába dolgozni. Lehetett volna valami gyogyós gyilkos is, nem?

Szóval kezdetben elég ritkán találkoztam vele, mert állandóan dolgozott. Gondolom bőven volt mit csinálni abban a nagy házban. Meg amúgy elég magának való volt. Nem úgy értem, tök kedves volt mindenkivel, vágod? Csak egy csomót olvasott. Állítólag a Frau megengedte neki, hogy szabadidejében használja a konditermet, szaunát, a pályát meg a könyvtárat. Ő meg falta a könyveket, állandóan azokról áradozott nekem. Elég uncsi volt, mondtam is neki, hogy én tuti, inkább a sípályán csapatnám, vagy hevernék a gőzben. Azért néha eljött velünk csapatépítőre a hüttébe. Ő nem nagyon piált, csak csevegett meg nevetgélt velünk, ezt is kicsit furának tartottam eleinte, de aztán megszoktam, hogy ő ilyen visszafogott.

Amikor véget ért a szezon és mindenki lelécelt, ő itt maradt. Rendben tartotta a házat, meg néha beszaladgált a városba ügyeket intézni a főnök helyett, amíg nem volt itt. Kapott hozzá szolgálati autót, meg mobilt, hogy a Frau utolérje. Amúgy azt mesélte, hogy nyáron lazább volt a munka, nem volt annyi dolga így, hogy a Frau meg a gyerekek távol voltak. Rajta kívül többnyire csak a gondnok volt a házban. A Frau nagyobbik fia, néha be ugrott két utazás között egy hétvégére, de aztán megint ketten maradtak és neki megint alig volt valami dolga. Olyankor kirándult az erdőben, meg néha átment a szomszéd faluba úszni egyet a tóhoz. Nem tudtad? Van egy régi bánya tó, a hegyekben úgy vagy húsz kilométerre innen.

Asszem, három vagy négy évig dolgozott így itt. Haza sem ment, soha még csak egy hétre sem. Aztán valami történhetett, nem is tudom, talán beteg lett az anyja. Egyszer csak haza ment. Igen, ha jól emlékszem az anyját akarta ápolni. Pár hónap múlva megjelent itt a mostoha nővére. Úgy volt, hogy az édesanyja meghalt, még kiskorában, asszem valami autó balesetben, vagy mi. És a faterja újra megnősült, de a nőnek is volt már egy lánya. Aztán később az apukája is meghalt, mikor még középiskolás volt. Nem a faterja volt középiskolás, te bolond, hanem a csaj.

Szóval ott maradt csóri a mostoha anyjára meg a mostoha nővérére, de azok meg tök genyák voltak vele, úgy, hogy érettségi után lelépett. Na, érted? De aztán a mostoha anyja beteg lett és akkor haza kellett neki menni. De az volt, hogy kellett a pénz az anyjuk gyógyszereire és mondta a tesójának, hogy visszajön, ide dolgozni, hogy tudjon nekik utalni pénzt. De a csaj meg nem akarta ápolni az anyját. A saját anyját, érted? Milyen gáz már! Na mindegy, szóval inkább kijött ide a mostoha tesója dolgozni, ő meg otthon maradt az anyukájával.

Na, az a csaj, valami fertelem volt. Olyan kövér volt, hogy alig fért be az ajtón. Ha értél még bunkó csajt! Olyan beképzelt volt, hogy ilyennel még biztos nem találkoztál. Ez még önmagában nem lett volna, annyira nagy baj, ha tudott volna dolgozni. De baromi lusta volt, a Frau tisztára ki volt akadva, nem lehetett rábízni semmit. Három hónap után haza is küldte. Végül az lett, hogy az anyjukat beadták egy otthonba és akkor a csajszikám vissza tudott jönni dolgozni. Közben fizette az anyukájának az otthont, meg utalt valami kis pénzt még a tesójának is.

Hallod alig ismertem rá, mikor visszajött. Szerintem max fél évet volt otthon, de rendesen össze volt fonnyadva a csaj. Az anyukája az köbö olyan fél évre rá meghalt az otthonban. Azóta nem is ment haza. Ez most már úgy öt éve lehetett? Összejött a gondnok gyerekkel. Azzal, a Márkóval, ja. Most a nyáron vettek egy lakást itt nem messze a városban. Állítólag a Frau segített nekik, de ki tudja, szerintem ez csak valami szóbeszéd. Azért egyik se keres ám olyan rosszul. Na szóval azt akartam csak mondani, hogy ne add tovább, de úgy hallottam, hogy a Márkó meg akarja kérni a kezét. Jövő héten, mikor összejövünk a hüttében. Ott lesz mindenki, szerintem tök izgi, nem?
.