Miénk itt ez a ház

Kívülről nem látszik, de ez egy hatalmas ház, ami egy gazdag családé volt, akik már nem itt laknak. A kisboltban egyszer azt hallottam, hogy elüldözték őket a kommunisták. De hogy azok kik, meg hogy kik laktak itt valójában, azt nem mondták.

Itt élek a nagyanyámmal, miénk az első lakás, ami az egykori előszobából és a nappaliból lett, most két szoba, konyha. Fürdőszobánk is van, de mióta elromlott a bojler, nincs melegvíz.
.

Utánunk Iglódiék laknak. Iglódi bácsi fontos ember a rendőrségnél, de azt nem tudom, mit csinál. Biztos nyomozó, mint Colombo, akit nagyanyó szokott nézni a Dzsoki tévén. Bár ő nem mond olyat, hogy „csak még egy kérdés”. És neki ismertem a feleségét. Mari néni volt a legjobb kedvű néni, akit valaha láttam. Még akkor is dalolt, amikor meghalt. Dalolás közben egyszer csak összeesett az udvar közepén. A két lány, Évi és Edit olyan észveszejtő sírásba kezdtek, amilyet még soha nem hallottam. Persze én is szomorú lettem, mert azt még én is tudom, hogy aki meghal, az soha többet nem jön vissza. És Mari néni nagyon szeretett engem, sokszor meghívott ebédre, amiből az lett a baj, hogy otthon meg nem ebédeltem. De Mari néni galamblevest főzött, meg rántott húst, még szép, hogy odamentem. Évi és Edit is szerettek, sokszor becsaltak magukhoz, mikor játszottam az udvaron. Nekik meséltem el, ha az oviban történt valami, mint amikor majdnem lebombázott bennünket az a repülő, aminek kiabáltunk. Még szerencse, hogy Sas Laci ránk szólt, maradjunk csendben. Mari néni halála után már nem hívtak be. A lányok elköltöztek otthonról, Iglódi bácsi meg amúgy sem volt barátkozós.

A következő lakás Szekér nénié, aki a lányával, Icával él a kétszobás lakásban. Hozzájuk is be szoktam menni, mert Ica nem szeret egyedül enni. Legalábbis nekem ezt mondja. Bár ez nem látszik rajta, mert olyan, mint egy nagy golyó. És inni is szeret, hozzánk jár likőrt inni. Egyszer, amikor ott ült nálunk, és én meg háborúsdit játszottam, tőle tudtam meg, hogy tudok németül! Az ellenséget mindig halandzsa nyelven játszom, erre kiderült, hogy németül beszéltem. Mert Ica tényleg tud németül, szóval, ha ő mondja, akkor úgy van.

Szekér néniről sokáig azt hittem, süket, mert még a köszönésem sem fogadta. Aztán amikor Anna, az unokája a nyáron náluk lakott, kiderült, hogy igen jó a hallása.

Anna idősebb nálam, és csupa szeplő. De amúgy nagyon jól áll neki. Előttük játszottunk papás-mamást, a gangon. Mikor éjszaka lett a játékban, lefeküdtünk egymás mellé, én meg szerettem volna megtudni, hogy a puncija is szeplős-e. Nyitva volt az ablak, Szekér néni meg pont ott volt. Elkezdett velem kiabálni, és pernahajdernek nevezett. Nem tudom az mit jelent, de otthon nem mertem megkérdezni.

A negyedik lakás a Vargáéké. Ide nem vagyok bejáratos, de szerintem itt is két szoba van. Abból gondolom, hogy Pista fiuk is itt lakik, a barátnőjével. Varga Sanyi bácsi sofőr, amit azért tudok, mert minden reggel ott zúgatja a teherautót az ablakunk előtt, amíg reggelizik. Hogy mért kell járni a motornak, nem tudom, és nem is fogom megtudni sohasem. Nagyanyám egyszer megkérdezte, de Sanyi bácsi azt mondta, hogy az utca közterület, amihez az égegyatta világon semmi köze. Úgyhogy jól összevesztek.

Vargáéknak van még egy idősebb fiuk, ő itt lakik nem messzi, és egy húsüzemben dolgozik. Ezt meg onnan tudom, mert a múltkor annyi kolbászt hozott ide, hogy nem fért el a kamrában. Erzsi néni, Sanyi bácsi felesége adta el a maradékot. Mi nem vettünk belőle, mert nagyanyám azt mondta, tolvajoktól nem vásárolunk. Kérdeztem, hogy akkor Iglódi bácsi miért vett, amikor ő meg rendőr. Nem neki kell elkapni a tolvajokat? De erre nem tudott válaszolni. Az lett a vége, hogy a nagy kérdezősködés közben nagymama belelépett az építőkockákba, amit a szőnyegen hagytam, úgyhogy még ki is kaptam.

A leghátsó lakásban laknak Fásiék. Itt laknak a legtöbben, Fási bácsi és Fási néni a nagyszobában Csabával, akinek már menyasszonya van. Panni néni, a férje Laci bácsi, Panni és Lacika meg a kisszobában. Hozzájuk is bejárok, de a kisszobába nem szoktak beengedni. Pedig nagyon kíváncsi lennék, hogy férnek el ott négyen.

Panni mesélte, hogy emeletes ágyuk van, ő alszik felül, és onnan mindent lát. És már azt is tudja, hogy lesz a gyerek. És ha gondolom, megmutatja. Felmentünk a padlásra, és levette a bugyiját, aztán lefeküdt és azt mondta, vegyem le a gatyám, és feküdjek rá! Amire nem voltam hajlandó, és meg is mondtam neki. Erre lehordott mindenféle dedósnak, és azt mondta, nem gondolta, hogy ilyen gyáva vagyok. Pedig anyukája is így csinálja Laci bácsival. Nem hittem neki, és megkérdeztem nagyanyót. Aki azt mondta, hogy a gyerek egy férfi és egy nő szerelméből lesz. De amikor ezt elmondtam Panninak, kinevetett, és azt mondta, ő már képen is látta. Mondom, akkor mutassa, de azt válaszolta, Laci bácsi eldugta a fényképet. Na, mondom, akkor biztos hazudik, ott is hagytam a francba.

Az udvarban Lacika a legkisebb. Még nincs hároméves, de úgy káromkodik, mint egy felnőtt. Varga Sanyi bácsi tanította meg neki a legszebb káromkodásokat, és mindenki nevetett, amikor hallotta. És amikor Lacika bölcsődés lett, Panni nénit behívatták, mert a szülőknek nem tetszett, amit a kicsi fiuk Lacikától tanult. Panni néni ezután mindig megverte a száját, ha csúnyát mondott.

Egyszer háborúsdit játszottam, és a padlásfeljáró mögött vártam az ellenséget, amikor Lacika előttem állt meg a háromkerekű biciklijével. Még mindig folyt a könny a szemeiből, nem volt nehéz rájönni, megint kikapott. Az egyik cicus épp közeledett felé, hogy behajtson egy kis simogatást. Lacika szétnézett, majd simogatás helyett ráüvöltött.

– Tudod mit, cica? Tosszák meg a lovak anyádat a ravatalon!

A számhoz szorítottam a kezem, nehogy elnevessem magam. Még meghallja az ellenség!
.

Szóval így élünk mi itt, a város közepén. Nem mondom, hogy imádjuk egymást, de azért jó, hogy nem csak mi lakunk ebben a hatalmas házban. Fel sem tudom fogni, hogy tudott itt egy család élni!