Previous Story
Nem leszünk gyarmat!
Posted On 2023 márc 16
Comment: 0
Jelige: Bolygó Hollandi
.
1.
.
.
– Elég volt! Nem szeretnénk olyan blokkhoz tartozni, amelyikben az USA diktál!
– Bocsánat, ez nekem magas! Hiszen épp, hogy ilyen blokkhoz tartozunk.
– Most még igen. A jenkik megvetették itt a lábukat, de mi vagyunk itthon. Elég volt, hogy mindig ők diktálnak, ők mondják meg, hogy mit szabad és mit nem.
– Azért van pár dolog, amit nekik köszönhetünk. Gondoljon arra, hogy mi volt itt, mielőtt bejöttek! Szegénység, feudális viszonyok, tudatlanság a nép körében.
– Nem engedünk ’48-ból!
– Mi van?!
– Az van, hogy 1848-ban kivívtuk a függetlenségünket, aztán valahogy mégis beszivárogtak a külföldiek. Felvásárolták a földjeinket, a profitot pedig kivitték az országból. Trump elnöksége alatt a saját problémáikkal voltak elfoglalva, de ez a Biden a világ csendőrének képzeli magát.
– Katonailag nem vagyunk elég erősek, hogy megvédjük magunkat egy külső támadással szemben.
– Hát épp az jelenti a legnagyobb kockázatot, hogy itt vannak. 1941-ben is az ő csapataikat támadták a tengelyhatalmak, mi csak azért kaptunk a bombákból, mert a területünkön állomásoztak.
– Most már senki sem akarja őket megtámadni. Gondoljon az ötödik generációs vadászgépre, az F-22-esre! Ki merne ujjat húzni velük?
– Egy koa harcos egy cápafogas leiomanoval többet ér, mint három F-22-es vadászgép!
– Ez jól hangzik, de katonai körökben inkább ne hangoztassa!
– Katonai körökben?! Ha nem tévedek, még én vagyok itt a hadügyminiszter!
.
.
2.
.
.
– Miniszter úr, van egy kis probléma!
– Mi az?
– Az USA-nak küldött hadüzenet hatására néhány amerikai cég bejelentette, hogy kivonul Hawaii-ról.
– Melyikek?
– A szokásos finnyás banda: a McDonald’s, a Starbucks és a CocaCola.
– Kit érdekel?! Menekülnek, mint patkányok a süllyedő hajóról. A Big Kahuna Burgerrel mi van?
– Ők maradnak, hiszen idevalósiak.
– Na ugye! Nem hiszem, hogy ezek az amcsi cégek hiányozni fognak nekünk. Ezeket mi is meg tudjuk csinálni, ahogy az oroszok a Vkuszno i Tocskát, a CoolCola-t vagy a Fancy-t.
– De a hozzávalók importból származnak.
– A marhahús és a kávé eddig is Dél-Amerikából jött: hát majd jön ezután is. A receptek pedig nem lehetnek olyan nagyon bonyolultak. Sőt, jobb is, ha eltérünk tőlük, inkább hozzuk vissza a hagyományos hawaii ízeket!
– Értettem! De mi legyen a márkanevekkel? Nem szabad nagyon eltérniük az eredetitől, mert az emberekben már kialakult a pavlovi reflex a logó és a nyálelválasztás között.
– A mekit felejtsük el, nem kell a Big Kahuna-nak konkurenciát teremteni. Ők a mi kutyánk kölyke. Adja magát a Koa Kóla név, hogy így tisztelegjünk legyőzhetetlen harcosaink előtt. A kávézókat pedig kereszteljük át Kauai Coffee-ra! A Kauai polinézül van, de kávénak ejtik.
– Ha megengedi miniszter úr, ez egyszerűen zseniális!
– Megengedem.
.
.
3.
.
.
– Keoki, mik a mai teendőim?
– Tíz órakor átadja a Pearl Harbour helyén épült aquaparkot. Délben ebéd az állami televízió elnökével. Kettőkor katonai parádé a Felszabadulás útján, hagyományos fegyverbemutatóval és közelharccal. Ötkor megbeszélés a vezérkarral a megelőző katonai csapás részleteiről.
– Elég sűrű. De nem baj, majd holnap kipihenem magam.
– Sajnos holnap is tele van a táncrendje. Reggel, a tervek szerint ön lesz az, aki elfogyasztja az első kávét a Kauai Coffee-ban.
– Rendben, ez nem tűnik túl nagy kihívásnak.
– Hát, éppenséggel lenne itt egy apró bibi…
– Micsoda?
– Az embargó hatására a szokásos kávészállítmányok leálltak. A boltokból elfogyott a kávé, beleértve azokat az instant vacakokat is.
– Azért csak akad még raktáron?
– Hát az ön kávéjával nem lesz probléma, csak utána meg kellene nyitni a kávézókat a tömegek előtt. Épp a hiány miatt hatalmas az érdeklődés, rekord bevételre számítanak.
– Vizünk van, cukrunk van, kókuszhéj poharunk van! Tej nem kell, mert igazi férfi nem tesz tejet a kávéjába. A többivel majd csak megbirkózunk valahogy.
– Igen, de hogy? Várjuk az utasításait.
– Mindent én oldjak meg? Ez nem katonai kérdés. Beszéljék meg a gazdasági vagy a külügyminiszterrel!
.
.
4.
.
.
– Makani, az ég szerelmére, mi közöm nekem ehhez?
– Ön talán tud valami módot arra, hogy a tengeri blokád ellenére feltöltsük a készleteinket.
– De miért én? Én üzentem hadat az USA-nak?
– Mivel ön is a kormány tagja, technikailag sajnos igen.
– Engem meg sem kérdeztek, csak elém tettek egy papírt, hogy írjam alá.
– Uram, talán lenne itt egy megoldás… A tudósaink szerint a pörkölt bambusznádból lehet olyan zamatú kivonatot készíteni, ami megtévesztésig hasonlít a kávéhoz.
– Ez remek!
– Csak hát sajnos nincs benne koffein. Mint az közismert…
– Nem kell mindig pörögni! Nem kell idegeskedni! Minek rohanni? Egy száz kilométer széles szigeten fél óra alatt eljutsz bárhová.
– De lehet, hogy az emberek elégedetlenkedni fognak. A koffeinfüggőség tudományosan bizonyított tény.
– És? Mi lesz, ha nem érzik a hatását? Isznak még egyet. Aztán még egyet. Azt hiszem, ennél jobb marketingstratégiát álmodni sem lehet.
.
.
5.
.
.
– Alfahím hívja Charlie-t!
– Itt Charlie! Felvettük a pozíciót.
– Fél perc múlva behatolás, várjanak a visszaszámlálásig!
– Megerősítve.
– Három-kettő-egy, indulás!
– Minden tiszta…
– Vigyázzon, lehet, hogy csapda!
– A bunker ajtaját kirobbantottuk. Ellenállásnak nincs jele.
– Itt a Delta egység! A minisztériumban mindenfelé holttestek hevernek.
– Alfahím a Delta egységnek: megállapították a halál okát?
– Negatív. Semmi külsérelmi nyomot nem látunk. Egy pillanat! Ezek alszanak.
– Delta egység, próbálják meg felébreszteni őket!
– Itt Delta: mi lenne, ha szép sorban fejbe lőnénk őket? A mi oldalunkon nem lesz veszteség.
– Megőrült?! Semmiképpen! Ők a szövetségeseink.
– De hát a hadüzenetük…
– Csak elbizonytalanodtak, ez előfordul. Ez van, ha valakinek meginog az identitása: ilyenkor épp az identitásába igyekszik kapaszkodni.
– Alfahím, akkor mit tegyünk velük?
– Tegyenek párnát a fejük alá, és emeljék meg a lábukat, hogy ne akadályozza a vérkeringést!
– Mi a parancs arra az esetre, ha felébrednek?
– Egyhamar nem ébrednek fel. Aztán úgy is azt fogják hinni, hogy álmodták az egészet.
.
.
.
.
