TEL: 29 954 303 - E-MAIL: trivium@triviumnet.hu

Petra

Jelige: Esőtánc
.
.

– Megjöttem!
Ági nagyot kiáltva lépett be a házba, táskáját laza mozdulattal hajította le a szekrényre. Gyorsan kibújt cipőjéből, és pillanatok alatt már a konyhában is termett. A hideg víz jólesően szaladt végig torkán, miközben már azon gondolkodott, melyik felsőjét válassza ki az esti házibulihoz, amit Eszti házában tartottak. Volt egy bokacsizma is, ami tökéletesen illett volna a fejben megálmodott szetthez. Ezzel azonban csak egy problémája volt. A csizma tulajdonosa nem más, mint szeretett nővére, Petra volt. Köztudott és íratlan szabály volt a családban, hogy a két testvér nem viszi el egymás ruháját és használati tárgyait, csakis vészhelyzet esetén. „Nos, ez pont egy ilyen alkalom, Petra biztos megbocsátja!” Gondolatban már össze is állította a tökéletes magyarázatot, amelynek része volt egy, a nővére számára tartott privát divatbemutató a megálmodott darabokból. Hibátlan haditerv volt, és szinte borítékolható volt a nővérére gyakorolt siker hatása. Sőt, a tökéletes este részét képezte az is, hogy buliba már a saját, szüleitől megörökölt autójával megy majd, és az éjféli harangszóra együtt lassúzik majd Danival. Ideje volt már, hogy a friss jogsinak, és a barátnőivel éjszakákon át kiötlött, szerelmi életét alakító haditerveknek is hasznát vegye. Petra ajtaja előtt állt. A fehér ajtó, melynek friss lakkrétege alatt bosszúból rajzolt gyermeteg figurák sorakoztak, lassan kinyílt, válaszul két, határozott kopogására. Nővére mosolygott, amikor beengedte, mintha számított volna arra, hogy felkeresi. Választ sem várva visszasétált a fehér baldachinnal körbevett ágyához, és leült. A háttérben éppen Vivaldi Négy évszakának Tavasz tétele szólt, furcsán kellemes hangulatúvá téve a szobát, melyhez éteri, szokatlanul erős napsütés is társult az ablakból.
– Valahogy számítottam rá, hogy jönni fogsz. A ma esti buli az oka, ugye? – kérdezte nővére mindent tudó ábrázattal.
– Nos, a tervem, hogy ma este Danival táncoljak és utána ő ennek hatására örök szerelmet valljon nekem, csakis a tökéletes szereléssel fog működni nővérkém. Ehhez pedig szükségem lesz arra a bokacsizmára, amit tavaly vettél. – Ági hangja meg sem remegett, próbálta minden komolyságát belezsúfolni a monológba.
– Nem úgy áll a szabály, hogy nincs cserebere? – nevetett Petra. Nem bírta tovább nézni húga komoly ábrázatát.
– Jaj, ne már Petru, most az egyszer kivételt tehetnél, a jövőről van szó! – fakadt ki húga, és dramatikusan elnyúlt nővére ágyán. Már mindketten nevettek, közben körbeölelte a szobát a Tavasz.
– Most az egyszer megszánlak, csak hogy lásd milyen rendes tesó vagyok. Ott van a szekrény aljában. Estére a tiéd, vigyázz rá! – Petra hangja anyáskodóan, megadóan csengett.
– Ez az! Nem fogod megbánni, te vagy a legjobb! Este tényleg te jössz majd értünk? Apa azt mondta nem enged el már hazafele a kocsival. – harapta el a mondandó végét Ági, reménykedve abban, hogy nővére ebben a témában is megszánja.
– Még csak nemrég kaptad kézhez a jogsit, apáék pedig aggódnak miattad. Ahogy én is, így a válaszom nem. Én megyek értetek, ezért is kértelek, csörgess majd meg. Majd holnap elhozzuk Eszteréktől az autót.
Ez a forgatókönyv sehogy sem tetszett Áginak. Végül rövid zsörtölődés után végét vetette az önérzeteskedésnek.
– Rendben, legyen így. – mondta megadóan.
Ezután még sokáig beszélgettek, Ági izgatottan osztotta meg a haditervet, amit a barátnőivel eszeltek ki, és ami arról szólt, hogyan keveredik majd véletlenül Dani mellé, és Tomi hogy fogja majd pont arra a lassú számra tekerni a lejátszási listát, amire Ági már hetek óta a legjobb tánclépéseket gyakorolta. Petra lágy mosollyal az arcán hallgatta húgát, minden rezdülése arról a végtelen szeretetről árulkodott, ami köztük létezett már Ági születése óta.
– Ez mind nagyon jól hangzik, de vajon Dani tudni fogja a lépéseket erre a zenére? – kíváncsiskodott a lány.
Ági lefagyott. Erre pont nem gondolt! Egészen elment a kedve az egésztől, és már azt az indokot kereste, amivel lemondhatná az esti bulit, és inkább elbújhatna szégyenében a szobája sarkába.
Petra hangosan felnevetett, és magához vonta a húgát.
– Ha mindketten szeretnétek, úgyis meglesz a tökéletes pillanatotok, szóljon akármilyen zene, legyetek akármilyen helyen. Ági, a legjobbat érdemled, és nem a tánclépéseidért lesz valaki teljesen oda érted, hanem a szívedért, a lényedért! – ölelte hosszan a már könnyeit potyogtató Ágit.
– Van még valami, amit szeretném, ha tudnál.
– Mi lenne az? – értetlenkedett.
– A baleset nem a te hibád volt.
Ekkor rájött, hogy egyedül van a szobában. Eltűnt Vivaldi Tavasza, a napfény a közelébe se férkőzött a sötét, porszagú szobának. A baldachinnak hűlt helye volt, és ennek az egész, megüresedett univerzumnak a közepén ott ült ő, arcára rászáradtak a patakokban folyó könnyek. Kezében a megkopott bokacsizmát szorította. Szíve nagyot dobbant amikor kinyílt az ajtó, ahol Petra helyett anyja jelent meg. Körbenézett a hónapok óta üresen álló szobán, tekintete végül Ágin állapodott meg.
– Kicsim, kihez beszélsz?
.
.


.
.

Szerkesztő
Adminisztrátor
  1. Guti Csaba

    A történet szépen csordogált a maga medrében, látszólagosan mély témák érintése nélkül. Az egyszerű cím sem adott okot a gyanakvásra, ahogy mondani szokás, elaltatta az embert. Éppen ezért fordult meg az olvasó fejében, hogy valaminek mégis történnie kell.
    Aztán a csattanóban fény derült mindenre, ami valójában nem volt forradalmi megoldás, mégis remekül megoldotta a feladatát.
    Gratulálok!

Hozzászólás

*