TEL: 29 954 303 - E-MAIL: trivium@triviumnet.hu

Termékmegjelenítés

Jelige: Bolygó Hollandi
.
.

Nem vagyok már mai csirke, de igyekszem haladni a korral. Persze nem úgy születtem, hogy készség-szinten bánjak a mobiltelefonnal, főleg, hogy akkor még vonalasunk sem volt. Ha valaki meghirdetett egy lakást, azzal, hogy telefon van, már másnapra elkelt. Szóval, eljártam a lakótelepi idősek klubjába, ahol egy szimpatikus és jóképű fiatalember beszélt a számítógépes alapismeretekről. Ez nagyon elgondolkodtatott. Bár nem volt számítógépem, de megéreztem az új kor leheletét (amely nem volt kellemetlen) és igyekeztem okos kérdéseket feltenni a fiatalembernek, akinek szép kék szemei voltak.
Amikor karácsonyra kaptam az unokámtól (Zsuzsi) egy okostelefont (ZT46), akkor kinyílt előttem a világ. Csak belemondom, hogy Petőfi Sándor, és kiírja, hogy mikor halt meg (1849). Tud annyit, mint egy számítógép, de mindenhová elvihetem. Beállították nekem a levelezőt, a híreket, a bankot, a FaceBook-ot meg még párdolgot, ami most nem ugrik be. Beállították a Skype-ot is, hogy ne kelljen találkoznunk.
Eleinte sok cikket elolvastam és sok videót megnéztem (utazás), de aztán ez túl személytelen volt, így inkább igyekeztem felvenni a kapcsolatot a régiekkel. Az előszedett fényképekről (ballagási tablók) nagyítóval kibetűztem a neveket és elkezdtem vadászni utánuk levélben, közösségi oldalakon, szocialista hálózaton. Nagy részükre persze már nem emlékeztem, de akkor is olyan jó volt visszagondolni rájuk. Mostanra ott tartok, hogy Richelieu bíboros is elbújhat a levelezésével hozzám képest.
Leánykoromban nagy hajlandóságom volt a naplóírásra. Papír-alapú levelezést is igencsak folytattam, egy részük (szerelmes) még mindig megvan, dobozban, piros masnival átkötve. Mivel a válaszaim legalább olyan szellemesek voltak, mint az udvarlóim levelei, ezeket is megőriztem. Persze nem az eredetit, hanem az indigós másolatot. Most egyszerűbb is és olcsóbb is leveleznem, postára csak a nyugdíjért megyek (nem bízom a bankkártyában).
Tudok a levelekben egy szövegre keresni (pl. ánizslikőr), és egyszer majd, ha lesz nyomtatóm, ki is fogom nyomtatni, hogy meglegyenek. „A baj nem jár egyedül” szokták mondani, de ezt most pozitívan kell érteni. Már nem nekem kell nyomozgatnom az ismerősök után, ők maguk találnak rám, naponta nagyjából száz levelet kapok tőlük. A legtöbbjük neve sajnos nem mond semmit, de ezt igyekszem palástolni. Úgy válaszolok, hogy ne derüljön ki: fogalmam sincs róla, hogy mikor és hol ismerkedtünk meg. Ez olyan, mint a horoszkóp: lehet úgy fogalmazni, hogy mindenki magára vegye és úgy érezze, hogy ez pont neki szól. „Van magának egy bánata, de már múlik” vagy „Rövidesen kisebb pénzösszeghez fog jutni”, hát persze, különben éhen halna.
Érdekes dolog a memória: emlékszem, hogy a nagyszüleimnél milyen bútorok voltak, milyen volt a szaguk, melyik fiókban kellett keresni a cipőpasztát, melyik ajtó hogyan nyikorgott. Most meg a saját lakásomban nem találok meg semmit, és szerintem cipőpasztám sincs. A számítógéppel azok a dolgok, amelyek a múlt homályába vesznek (ahogy a költő mondja), újra előjönnek, aktuálisak és létezők lesznek, a Világ pedig úgy összezsugorodik, mint gatya a mosásban (ahogy a költő mondja). Mutatnék pár példát a levelezési technikámra, főleg a hasonló korú sorstársaimnak segítségképpen, okulásképpen és grátisz.
Sticks Sanyi (sanibxgdwexsticks@anahkedm.com) írja: Eldugult, nincs szerelő? Dugítsd ki a vezetéket házilag, varázs pálcikával! Én (tererogizi37@gmail.com): Sanyikám! Értem én a pajzán célzást, de ebben a korban már nem tartok szeretőt. Amióta az uram elaludt (Isten nyugosztalja) én nem is gondolok ilyesmire. De kávézni szívesen. Család hogy van? Anyukád?
Fábián Rezső (fabianzpfgdnjrezso@otelpino.com) írja: Életed könnyíti: sárgátló szőnyeggel tisztán tarthatod házad, lakásod. Én: Rezsőkém, hogy vagytok? Már olyan rég nem hallok felőletek. Mi újság? Amit írtál, azt felénk lábtörlőnek hívják, és már a dédanyám is ismerte. Nektek ez új? Többet kellene beszélnünk. Csókollak!
Gyula (gyulayadfxyr@gfxpromo.com) írja: Fájdalmas bütyökműtét helyett: így egyenesítsd ki lábujjaidat házilag. Én: Gyuszikám! Te melyik vagy? Mert a vezetéknevedet elfelejtetted leírni, és Gyula van egy pár. A bütyök probléma valós, orvosnál is voltam vele, de tudod milyenek. Az a baj, hogy nem írtad le a módszert, csak mutattad, az meg nem látszik az ímélben. Remélem, hogy a Te problémád, ami volt korábban, közben már megoldódott. Találkozzunk valamikor! Ölellek!
Kun Adél (kunxxrypggadel@globalsurtaxe.com) írja: Kenj egy kicsit a tollból és kocsid ragyogni fog! Én: Drága Adél! Nagyon hiányzol. Mikor is volt, hány éve? Már ki sem tudom számolni! Rosszul emlékszel, mert nincs autóm. Tollat nem használok, mert már csak elektronikusan írok (ezt is most éppen a telefonomon). Nehéz is elképzelni, hogy pontosan hogyan érted. Nem baj, majd megbeszéljük. Hívj fel! A levelem alján ott a számom. Pá Drágám!
Nóra (norasktsdqg@sonicrh.com) írja: Nem hülyéskedünk: 1 helyett most 2 szemüveg jár vezetéshez egy csomagban. Én: Nórikám, ne hülyéskedj! Hogy a fenébe vegyek fel két szemüveget, pláne egy csomagban? Ha szereted az ilyen (illetve ennél jobb) praktikus ötleteket, akkor javaslom a Házitündér hetilapban az „Apró ötletek” rovatot, ahol például mosószeres flakonból csinálnak madáretetőt és régi vállfákból új karácsonyfát. Képzeld, Zsuzsi lett idén az év dolgozója! Puszillak!
Hajdú Márta (hajductkzbfxmarta@puravidafit.co) írja: Nincs még vezeték nélküli fülesed? Ez a legújabb változat, erős mélyhanggal. Én: „Kedves” Márta! Most mire célzol? Bántottalak én tégedet? Válogasd meg a szavaidat és ne fenyegetőzzél itt nekem! Mindezt én is erős mélyhangon írom. Csak véletlenül ki ne kaparjam a szemed! Gizella.
Orsós Annamária (orsosgbmhkdhannamaria@cikarmi.com) írja: A leggyorsabb lázmérő: digitális újdonság, sötétben is láthatod a mérést. Én: Drága Annamari! Az, hogy gyors a lázmérő, hogy jön össze azzal, hogy a sötétben is látom? Én fel szoktam kapcsolni a villanyt, amikor lázat mérek. Az a trükk, hogy az éjjeliszekrényen van a lámpa (Tiffany utánzat), és elérem az ágyból. Egyébként miért nem futunk össze? Férjed, gyereke(i)d hogy van(nak)? A te Gizid.
Hegedűs Angéla (hegedusmmstwshangela@globalsurtaxe.com) írja: UNDORÍTÓ rovar és rágcsáló ellen: fali riasztóval űzd el őket örökre! Én: Angicskám! Te vagy a sokadik, aki olyan hülye ímél címet választ, hogy képtelenség megjegyezni. Vegyél példát az enyémről: tererogizi37@gmail.com, benne van a nevem, hogy mikor születtem és úgy is lehet érteni, hogy ennyi vagyok. Az undorító dolgok egyébként nem űzik el a rovarokat és rágcsálókat, sőt inkább odacsalogatják őket. Tudom, próbáltam. Nálatok is van poloska? Úgy utálom, hogy el sem tudom mondani! Ugorj fel, ha erre jársz (cím lent), és hozz egy doboz Szimfóniát, szűrőset.
Hát így. A klubban már szóltam, hogy én is szívesen tartok előadást a hasonszőrűeknek (ez is milyen hülye szó!), főleg, ha azzal a helyes gyerekkel együtt tarthatom, mivel biztosan lesz olyan kérdés, amire nem tudom a választ. Bizony, én is csak ember vagyok! Én sem úgy születtem, hogy készség-szinten bánjak a mobiltelefonnal.
.
.


.
.

Szerkesztő
Adminisztrátor

Hozzászólás

*