A piros kabátos, aki megmentette a húsvétot

Aznap reggel idegesen trappolt fel-alá az üreg előtt. Nem túl gyakran rendelt csomagot és egyáltalán nem volt benne biztos, hogy a futár idetalál. A négyszögletű kerek eredő ezen részében ritkán fordultak meg vendégek. Carotta mama már háromszor is rászólt, hogy menjen be, mert még megfázik. Dehát éppen ezért volt annyira fontos, hogy időben megkapja a csomagot. Az elmúlt évtizedekben a nagyapja saruja igazán jó szolgálatot tett. Akkoriban mire az ünnep elkezdődött a hóvirág már elvirágzott és a bokrok alján ibolya bontogatta álmosan szirmait. A talaj menti fagy is a világ atlasz zimankósabb oldalait lapozgatta, Október végéig vissza sem nézett. És a négyszögletű kerek erdő lakói ikeás vákuum táskákba csomagolták a sapkákat, sálakat, hogy jobban elférjen a gardróbszekrény felső polcán, ahonnét ezzel a lendülettel elő is kerültek a tavaszi holmik. A nagypapa saruja is, amiben a tavalyi ünnepen úgy megfázott, hogy Carotta mama nem győzte mentolos kenőccsel kenegetni a mellkasát hetekig.

Éppen erre igyekezett emlékeztetni egy szem csemetéjét, amikor apró hegyes orrocskáját kidugva az üregből rá kiabált: „Tasli, most már azonnal gyere be! Úgy akarsz járni, mint a múltkor?”. Tasli elfordította Carotta mama felől hatalmas füleit, mintha úgy nem hallaná és kitartóan az erdő felől érkező zajokat fürkészte. Ez csak is a futár lehet! Ez biztosan a futár! És valóban, a futár megérkezett. Egy vas orrú banya szelte seprűjével szélsebesen a lombkoronát, és a négyszögletű, barna papírba bugyolált csomagot egyenesen a Húsvéti Nyúl ürege elé hajította.

Hát szóval ilyen volt a csomag futárszolgálat a négyszögletű kerek erdőben. Tasli a csomagot felnyalábolva izgatottan az üreg mélyére sietett. A legutóbbi Ünnepközi Meselény Konferencián alaposan kifaggatta a Télapót, aki csakis erre a márkára esküdött. A honlapon választani lehetett színt és méretet és miután Tasli minden mezőt alaposan kitöltött és kétszer ellenőrzött, bankkártyával fizetett. Aztán hetekig várakozott és most éppen jókor az ünnep előtt három nappal a csomag megérkezett. Remegő mancsokkal tépte fel a csomagoló papírt, óvatosan felnyitotta a doboz tetejét és tádádám! Élete első pár bakancsa az ölében feküdt. Csodálkozva húzta végig mancsát a fénylő bőrön, aztán kézfejét kíváncsian a csizma szárába dugta. Olyan érzés volt, mint kisnyúl korában össze bújni a tesókkal az alomban. Nincs több saruban trappolás a hajnali fagyos talajon! Nincs több tüdőnyuszi, izé gyuszi! Viszlát, ég veled te büdös Wick Vaporub! Tasli a boldogságtól szinte megrészegülve dugta bele hatalmas szőrös lábát a negyvenhetes bakancsba, de a bakancs kicsi volt, a bokája még kilógott a szárán azonban a lábujja hegye a bakancs orrához ért és nem ment tovább. Ez nem lehet igaz, dehát biztos benne, hogy negyvenheteset rendelt.

Kétszer is ellenőrizte, negyvenhét. Pontosan ez a szám szerepel nagyapa sarujának a talpán. A saru jó rá. Három nap van hátra az ünnepig, hetekig várt erre a nyomorult csomagra. Ideges mozdulatokkal forgatta mancsában a bakancsot, a talpára írt számot kereste. Negyvenhét. Még hogy megbízható és profi kivitelezés, nagy múlttal rendelkező, neves márka. A piros kabátos jól átvágta. Szenilis vén bolond, már azt sem tudja mit beszél. „Elszámozott vacak!” Dühében a bakancsot az üreg falához vágta. A lábbeli a falról a földre pattant és a szárából egy jókora papírgalacsin gurult elő. Nocsak, tehát ez volt a probléma. Tasli az elhajított lábbeli után ugrált és most már papírgalacsin nélkül dugta bele a lábát. Láss csodát, a negyvenhetes bakancs papírgalacsin nélkül úgy illet a lábára, hogy Hamupipőke és az üvegcipellő megirigyelték volna. Gondolatban visszaszívta, amit az előbb a Télapóról gondolt, sőt azonnal neki látott, hogy egy köszönő levelet fogalmazzon a remek tanácsokért. Így történt, hogy a piros kabátosnak hála, megmenekült a húsvét.