Egy kis ámítás

Melitta sietősen készülődött. Szerette kihasználni az időt, annak minden percét, és erre valóban szüksége is volt, hiszen jó feleségként, tökéletes üzletasszonyként a legnagyobb igyekezettel nyújtotta a maximumot mind otthon, mind a kis pesti, forgalmas helyen lévő üzletében. Ragyogó tisztaság, makulátlan rend, udvarias kiszolgálás, finom illatok, ápolt külső, kedves, gondos, megbízható személyiség. Ez fogadta, és soha ennél rosszabb otthonában a munkából hazatérő fáradt férjet és az üzletébe betérő vásárlókat egyaránt.

Melitta tapasztalt üzletasszony. Sikeresnek éppen nem mondható, de a vesztesek közé sem sorolhatjuk, hiszen kitartása és szorgalma mégiscsak a felszínen tartja ebben a nem éppen könnyű üzleti világban. Persze a felsorolásból nem felejthetjük ki a férjet sem. A nő több vállalkozással is próbálkozott már az elmúlt években, élete párja a kezdetektől fogva támogatta bátor vágyait, logikusnak tűnő elképzeléseit, és hát fizette azok gyakran felmerülő nem kis anyagi következményeit. Tette mindezt magától értetődően, boldogan, hiszen szerencsés, megbecsült férjnek tudhatta magát, aki gondoskodó, szerető felesége oldalán sikeres sportedzői karriert futott be, esténként pedig kedvenc foglalatossága, a sportadó mellett békés nyugalomban, igaz, szerető otthonban sörözhet, lassan negyven éve. Életét kitölti minden kívánságát fürkésző gondos neje, a két szépen felnevelt gyerek, az unoka, a kertvárosi békés otthon, az ápolt kert, benne gyümölcsfákkal, mogyoróbokorral, és a hangosan szuszogó, öreg kutyával.

A kis üzlet Pest egyik forgalmas terén volt, zsúfolt, könnyen megközelíthető helyen. Vásárlói minőségi, különleges termékeket találnak itt, a legfinomabb bort, szalámit, sajtot, és persze a leggondosabb, minden kívánságra megoldást kereső, talpraesett kereskedőt.

Melitta elégedett az életével, hiszen mindenből a legjobbat kapta, akárcsak a vásárlói. Sikeres férj, felnőtt önálló gyerekek, saját vállalkozás, szép nagy kertes ház, férje mellett biztonság, nyugalom.

Gyulával még huszonévesen ismerkedtek meg, és most is büszkén viseli – sok más ékszere mellett – a karikagyűrűjét.

Mi a titkotok Melitta? A volt évfolyamtársak, ismerősök, barátok, rokonok, mind-mind elismerően kérdezgetik a titkos receptet. A nőnek végtelenül egyszerű szemlélete van a házasságról, de ezt aligha feltételezné róla bárki: nem kell azzal foglalkozni, mit csinál a másik, nem kell mindenről tudni, így nincs konfliktus, és nincs válás sem.

Irigylésre méltóan, és valóban elismerő tekintetektől, bókoktól kísérve élték át egymás mellett a gyerekek iskolai bemutatóit, a szalagavatókat, a ballagásokat, a diplomaosztókat, a családi ünnepeket, az unoka érkezését, a konyha felújítását, a csodás tengerparti nyaralásokat, és a nő minderről – a boltjában töltött üres, kényelmes óráiban – mutatós fotókat, történeteket oszt meg a közösségi oldalakon.

Egyetlen dolog nem működik már Melitta házasságában. Igen, náluk is kihűlt az a bizonyos szikra, de válásra soha egyikőjük sem gondolt, legalábbis hangosan nem. Ugyan minek szétrombolni mindazt, amit az évek fáradságos munkájával felépítettek? Melitta rég kinőtt már a leányregények, és a romantikus filmek sugallta rózsaszín csodákból, így villámgyorsan elhessegette ezeket a kóbor, és az évek múltán egyre ritkábban felmerülő gondolatokat. Minek az életet megbolygatni, ha minden más tökéletesen működik? Esténként otthon várja a férfit, igaz, hetente kétszer spinning edzésre jár, néha a barátnőkhöz megy, vagy a kozmetikai kezelések tartanak estig, de ez Gyulát egyáltalán nem zavarja. Jóízűen megvacsorázik, nézi a kedvenc műsorait, majd lepihen.
.

Vasárnap délelőtt van, a konyhából finom illatok szállingóznak a nappaliba, töltött káposzta gőzölög paradicsomos szószban, a férfi kedvence. A kisunoka a járókában forgolódik, érdeklődve nézi a hírösszefoglalót, miközben békésen rágcsálja műanyag, színes játékait. Kint eső szemerkél, bekopogtat az ablaküvegen. Vizesek a mancsai, ezért nem jöhet be a kutya, bármilyen szemrehányóan is leskelődik be a teraszajtó mögül, és liheg hatalmas foltokat az ablaküvegre.

A sütő csilingelő kattanással jelzi, hogy lejárt az idő, elkészült a finomság. December vége van, az asszony bejglik tucatjait süti ilyenkor, mákosat, diósat, gesztenyéset, aszalt szilvásat, és csokis-narancsosat, hiszen mindenkinek a kedvében akar járni. A gyerekek már kirepültek a fészekből, ezért nekik elvitelre is készül a finomságokból, és hát nem lehet úgy a rokonokhoz sem menni, hogy ne vinnének egy-két tekercs kóstolót a híres édességből. Így nem csoda, hogy naphosszat eltart a sütkérezés. Gyúrja-keleszti-keni az asszony fáradhatatlanul a tésztát, miközben férjeura az első adagot meózza.

– Te sütöd a legjobb bejglit a világon! Mégiscsak a mazsolás-mákos az igazi, szegény anyám is ezt tudta a legjobban! – A férfi sietve tünteti el a frissen felvágott, még forró kóstolót, a bejglivéget, majd kistányérjára újabb adagot csúsztat a gőzölgő finomságból. Asszonya büszkeségtő dagadó keblekkel fogadja a dicséreteket. Hirtelen ráeszmél, hogy későre jár. Táskájában már türelmetlenül villog az üzenet:

– Alig várom már, hogy lássalak bébi! – olvassa nagy megelégedéssel. – Bepótoljuk a csütörtököt?

– Elmegyek futni – veti oda a nő a férjének, miután hatalmas adag ebédet szed a tányérjára – majd sietve elindul átöltözni. Útban a garázslejáró felé elégedetten néz bele az előszoba falán lógó hatalmas tükörbe. A tükörből még mindig vonzó, ápolt, sportosan elegáns, hatvanas nő néz vissza rá. A mozgás szeretete és hozzáértése segíti formában maradni, örömet, önbizalmat, lábain, karján pedig szépen kidolgozott formákat ad. Azt még mindezek mellett sem sikerült elfogadnia, hogy a valamikor feszes hasizmai a rendszeres és kemény csoportos edzések, és a kocogás ellenére sem tartanak már, az arca, nyaka alapján pedig – bár azokra is egy vagyont költ – a valóságnál is korosabbnak látni. De nem volt elégedetlen. Sőt. Régi barátnői, évfolyamtársai pár év eltelte után sorban elkezdtek unatkozni, csalódni, hízni, panaszkodni, elválni, neki azonban mindig sikerült mindezt elkerülnie. Levente, aki éppen most segíti ebben, fiatalabb nála tizennégy évvel, magas, sportos, diplomás, és csak a kalandokat keresi, a nő számára tehát minden szempontból ideális. Heti kétszer három órára szobát foglal, fizeti is, mivel a férfi mindig sír, hogy nincs pénze. Szinte már hazajárnak oda, pár percre innen, a közeli búvóhelyre, a kedvenc, pezsgőfürdős szobába, hetente kétszer. Hátul is be lehet menni, biztonságos, minimális az esélye, hogy bárki is megláthatja.

– Mindjárt ott vagyok – landolt Leventétől az újabb üzenet. A férfi végre megérkezik, és ledobja magát a kényelmes ágyra.

– Épp terveztük, hogy az autóban folytatjuk, mikor a Timi osztályából két gyerek megveregeti hátulról a vállunkat! – meséli a férfi hahotázva a pár órával ezelőtti vicces kalandját, ami a közeli bevásárlóközpont ruházati részlegének próbafülkéjénél történt, miközben gyorsan ledobja a ruháit.

– A Timi tartotta magát egy darabig, majd elrohant! – fejezte be a történetet nevetve, majd a nő mellé huppant a jacussiba.

Melittát nem zavarja, hogy mindig vannak más nők is rajta kívül, hogy Levente hol házasnak mondja magát, hol az ellenkezőjét bizonygatja, még az sem, hogy mindenről beszámol. Érzelmet és értelmet eszébe sem jut házon kívül keresni.

Melitta igazi érett, tapasztalt, figyelmes nő. Meghallgatja, segíti, támogatja, dicséri, kényezteti, mellette a férfi a legjobbnak érezheti magát abban a pár órában. Boldog megelégedéssel távozik két óra múlva.

Melitta beparkol a ház elé. Átöltözik, majd újabb adag ételt melegít a férjének, és mellé elővesz két borospoharat. Békés pihenésre vágyik a fárasztó nap után.

– Nagyon finomat főztél ma – mondja Gyula elégedetten, és megfogja a kezét. – De hiszen te mindig mindent tökéletesen csinálsz!