Previous Story
Farfekvés
Posted On 2023 ápr 16
Jelige: Kicsilány 47
.
.
Julcsi nem lehetett több tizenkét évesnél. Térdeire könyökölve ült a szalmabálán, kezét ökölbe szorította, úgy támasztotta meg az állát. Haja izzadtan tapadt a homlokára és a tarkójára. Mindig mosolygós száját szorosan összepréselte, és mereven nézett maga elé. A fehér lábakat figyelte, amik talppal felfelé álltak ki a tehén hüvelyéből.
Mazsi a jászol előtt feküdt, a fenekénél csupa lucsok volt a szalma. Kiguvadt a szeme, a hasa felé rúgott, és nyomott egy nagyot. A lábak lassan kintebb csúsztak, már látszott a két térdkalács is. Aztán felállt, ivott egy kis vizet, és lefeküdt. A lábak meg visszacsúsztak bokáig a szülőcsatornába.
A kislány mellett egy másik bálán az apja ült. A széles vállú, nagydarab férfi kényelmesen nekidőlt az istálló falának. Húsos ujjai összekulcsolva hevertek az ölében. Szemét becsukta, csak akkor nyitotta ki az egyiket, amikor bőgött a tehén. Odapillantott a jószágra, majd újra becsukta.
Julcsi figyelte a szakállas arcot. Lassan fújta ki a levegőt, és felnézett a mennyezetre. A fagerendák oldalához tucatnyi fészek tapadt. A fecskék ki-be röpködtek a nyitott ajtón. A fiókák minden fordulónál csipogtak, és nagyra tátották a csőrüket. Julcsi elhajtotta a karjáról a sokadik legyet. Rászállt az apja lábára. A férfi egy határozott mozdulattal agyoncsapta. Beletúrt a hajába, ránézett az órájára. Mazsi hangosan felbőgött, nyomott egy nagyot, megint látszódott a borjú térde. A kislány összerezzent és az apjára nézett. A férfi nemet intett a fejével.
Julcsi nagyot sóhajtott, kihúzott egy szalmaszálat a bálából, és apró darabokra tépte. Kihúzott még egyet, azt is összetépte, aztán még egyet. Ekkor Tivadar settenkedett be az istállóba. Körbeszimatolta a kislány gumicsizmáját, és az ölébe ugrott. Hangosan dorombolt, ahogy végig simított a hátán és cirógatta a nyakát. Mazsi megrándult, nyomott egyet, és a lábak kicsúsztak majdnem combközépig. Julcsi letette a macskát, odalépett a tehénhez, simogatta a fejét és a nyakát. Mazsi megnyalta a kezét.
Az apja leült a tehén mögé, kinyújtott lábát nekitámasztotta a jószág medencéjének. Az elletőkötelet rátette a borjú bokájára, kicsit meghúzta, és intett a fejével. A gyerek mellé térdelt a csatakos szalmára, és harapdálni kezdte a szája szélét. Megfogták a kötél végén az elletőfát és figyelték Mazsit. Amikor nyomott, meghúzták a kötelet. A férfi karján megfeszültek az izmok. A kislány ujjpercei kifehéredtek. Mazsi nyögött, húztak, a boci nem mozdult. Meglazították a kötelet, szusszantak egyet, vártak és újra megpróbálták. A borjú kicsit kintebb csúszott. Megint vártak. Mazsi bőgött, újra nyomott egy nagyot, az apja nyögött, Julcsi keze lecsúszott az elletőfáról. Ahogy beletörölte a tenyerét a nadrágjába, véres nyom maradt utána az anyagon. Újra megmarkolta a fát és figyelt. Amikor a tehén bőgött, húztak. Aztán még egyszer. A kötél megfeszült, halk pattanás, még egy húzás és a borjú kicsusszant az anyja testéből.
Mazsi leengedte a fejét a padlóra és hangosan szuszogott. A férfi nagyot fújt és nekidőlt a falnak. Julcsi végigsimított a homlokán, sietve kitakarította a boci száját, orrát és a fülét, utána tiszta szalmával dörzsölni kezdte a fejét. Majdnem az egész teste barna volt, csak a lábai, a hasa és a háromszög a homlokán virított fehéren a félhomályban. Mazsi felemelte a fejét és finoman múzott egyet. A borjú halkan nyöszörgött.
Az apa odatérdelt a kislány mellé. Szalmával szárazra dörzsölték a kicsi testén a nyálkás szőrt. Amikor készen voltak az egyik oldalával, megfordították, és a másik oldalát is szárazra törölték. A boci próbált felállni, nyomta felfelé a fenekét, de remegtek a lábai, visszahuppant a szalmára. A férfi felemelte a borjú egyik hátsó lábát.
– Üsző.
Látszott az arcán, hogy csalódott. A bikákat könnyebb eladni.
– Üsző.
Julcsinak nem számított, a lényeg, hogy egészséges. Ha nem adják el, majd jó tejelő tehén lesz, mint az anyja.
.
.
.
Köszönöm szépen, kedves Csaba, örülök, hogy tetszett a történet :-).
Nagy érdeklődéssel kezdtem neki a novellának, ugyanis magam is a szarvasmarha ágazatban dolgozok csaknem húsz éve, legfőképpen inszeminátorként.
A történet kezdetétől kiérződik a feszültség, mely minden születést, jelen esetben egy tehén ellését jellemzi. A dolog itt mèg a farfekvéssel tovább bonyolódik. A szerző jól mutatja be a két ellentétes korú segítő vívódását, a magában örlődő, a végletekig, de a legjobb helyzetet kiváró öreget és az azonnal tenni vágyó fiatalt.
A történet szerencsés végkifejletű, s reméljük, hogy végül a gazda is megbékél a borjú üsző mivoltával.
Gratulálok!