Hotel Holle Mutter – A tesó és a kertész

Hát komolyan mondom engem ez az őrült némber teljesen átvágott. Oda meg vissza volt a drágalátos külföldjétől, áradozott, mintha ott aztán kolbászból lenne a kerítés. Nagy francokat. Odaértem, mindjárt az állomáson mit látok? Na mit látok? Ott csövezik az ember az állomáson, érted? Gondoltam is mindjárt magamba, hogy ezért kár volt ilyen messzire jönni, ilyet otthon is látok. Még azt mondja adjak neki egy kis aprót, nem érted? Adjon neki aprót a halál. Dehogy adtam, menjen dolgozzon meg érte. Mi is csórók vagyunk, én is azért jöttem. Hát nem?

Na hát nagy nehezen valahogy elvergődtem abba a hotelbe. Gondolhatod, majd meg szakadtam egyedül a három bőröndömmel. A recis csaj meg full flegma volt. Azt mondja nincs ma bent a főnökasszony. Hát mondom akkor hol az öreg anyja retkes szeglyukában van, annak nem kell dolgozni? Ez is olyan, mint a többi, csak pénz kell neki, de dolgozni már óóó neee. Csak az alkalmazottakat dolgoztatja.

Na mindegy, mondta a recis, hogy nekem amúgy is fenn kell majd dolgozni a főni házába, ott keressem. Pont elcsíptem egy buszt, erre nem fél órát álltunk egy helybe? Mit tudom én, valami nyanya pakolta az árut a kamionról a pékségbe aztán elállta a kamion az utat. Ja, itt ilyen vacak szűk kis hegyi utak vannak, tisztára lepattant ez a vidék.

Volt egy csávó, az is ott melózott a főni pecójába, asszem ilyen kertész vagy mi. Te hallod mikor megláttam azt hittem behalok. Nagyon ott van a srác. Csak sajna elég nagyképű. Csórikám nem tudja miről maradt le velem. Mi? A munka? Nagyon tré volt. Az a nő el volt tájolva elég rendesen. Azt akarta, hogy húzzam le a koszos ágyneműjét és mossam ki neki meg ilyenek. Dehogy csináltam, tudod ki nyúl a használt törölközőjéhez. Óvatosan megigazítottam szépen, csak annyira fogtam meg amennyire muszáj. Úgy raktam oda, hogy olyan legyen mintha kicseréltem volna. A lepedő kicsit mondjuk gyűrött volt, de úgy kell, minek gyűrte úgy össze? Aztán nem is volt ott a kanija, haha. Hogy nézett volna ki az ágy, ha ott lett volna?

Akkor telt be a pohár mikor a nagyképű kertész csávó pihenőnapos volt, aztán azt mondja nekem a nő, locsoljam meg a kertben a virágokat. Hát mondom én biztos nem fogok kint locsolgatni, meg sarazni. Locsolja meg az, akit fizetnek érte. Hát van neki kertésze, nem? Összepakoltam és eljöttem. Mondtam neki adja ki az addigi bérem, még először nem akarta odadni. Ilyen csöves népek vannak azon a drágalátos külföldjén. Én nem tudom mit istenít ez, te. Mindegy, menjen is csak, oda való. Nem tud itthon megülni a seggén, látod. Mondtam neki anyuhoz rendezzen akkor valakit, ha elmegy, én biztos nem fogom alóla a szart lapátolni. Azt mondta majd küld rá pénzt. Fennhordja rá az orrát, hogy jól keres, látod.

***
.

Egy októberi estén láttam először. Aznap érkezett a városba és a Fraut kereste. Én éppen végeztem a sövény nyírással a főbejáratnál. Lassacskán sötétedett és mivel így aznap már nem tudtam több dolgot elvégezni a ház körül, így felajánlottam, hogy elkísérem a kunyhóhoz. Eléggé le volt soványodva. De a szeme már akkor is gyönyörű szép volt. Zavarba ejtően mély. Eléggé át volt fagyva. Úgy sejtettem, hogy gyalog jöhetett fel a városból, mert az utolsó busz legalább két órája elment.

– Jár erre busz is, Hékás! – Zavartan elmosolyodott mielőtt magyarázni kezdett:

– Találkoztam egy nagyon kedves lánnyal a hotelben, ő említette a tömegközlekedést, amikor útbaigazítást kértem, de az a helyzet, hogy nem maradt több apróm. Amikor leszálltam a vonatról volt egy férfi a pályaudvaron. Úgy nézett ki, mint akinek nincs hol aludnia és éhesnek is látszott. Szóval ami pénzem az utazásból megmaradt, azt neki adtam, hogy vegyen magának valami enni valót. Szóval inkább gyalog jöttem. – Tetszett, hogy nem panaszkodott, csak úgy elmesélte. Bekísértem a főnökasszonyhoz aztán mentem a magam dolgára. Másnap újra találkoztunk a személyzeti reggelinél. Testhez álló farmernadrágot és pólót viselt. Előző nap a vastag pulóver alatt nem igazán volt lehetőségem szemügyre venni, ha érted mire gondolok. Az az igazság, hogy őrülten jól állt neki ez a laza stílus. Én mondom, ahogy a farmer körül ölelte a derekát és rátapadt a fenekére, az ezerszer többet ért, mint bármilyen miniszoknya. Gondoltam csak meg mondom neki. Hát inkább ne tettem volna. Ha pillantással ölni lehetne, én már halott lennék. Pedig a recepciós lányoknak mindig bejött a dumám. Később láttam párszor jönni menni munka közben, de egy ideig nem igen beszéltünk többet. Kábé másfél hónapja volt itt, amikor a következő csapatépítőre sor került. Nem kell nagy valamire gondolni, ezek csak ilyen kis közös sörözgetések a Frau alkalmazottai között. Egész este nem szólt egy mukkot se, csak figyelt a sarokból. Néha elnevette magát. Akkor vettem észre, hogy mennyire szép a mosolya. Hazafelé felajánlottam neki, hogy eljöhet velem a furgonnal. Úgyis egy helyre megyünk. A birtok személyzete fent lakott a kunyhó mellett, ő pedig hogy vagy hogy nem megkapta a főnöktől az egyik vendégszobát. Végülis valahol érthető volt, 0-24-ben rendelkezésére állt a Nagyságnak. Próbáltam valahogy megtörni a jeget.

– Figyuzz a múltkor a konyhában, én azt nem úgy gondoltam ám.

– Ne vedd magadra, de nem különösebben érdekel, hogy hogy gondoltad. Tisztában vagyok vele hogy mennek itt a dolgok. Nektek srácoknak rohadtul kapóra jön, amikor véget ér a szezon. Én nem ezért vagyok itt. Szükségem van a pénzre, dolgozni jöttem. És hosszú távra tervezek itt. – Azta, bírom az odamondós nőket.

– Eszembe jutott, hogy más miatt lennél itt, mint hogy dolgozz. Nyugi, én is hosszú távra tervezek. Mármint a melóval. Becsszó, kérdezd meg a lányokat a recepción. – Megtört a jég, szinte hallottam ahogy reccsen miközben felnevetett.

– Biztosra veszem, hogy a recepciós lányok csupa szépet és jót mondanak majd rólad. – Ezután már néha váltottunk egy-egy szót a reggelinél. Ahogy a szezon vége közeledett észrevettem, hogy szabadidejében egyre többször indul el valamelyik környékbeli túra ösvény felé. A birtokot mesebeli erdő ölelte körül, magam is szívesen töltöttem a pihenőnapokat a természetben. Ez kitűnő beszédtémaként szolgált kettőnknek. Aztán véget ért a szezon, elfogytak a csapatépítők, a sí felvonó és a hotel dolgozói szétszéledtek. A Frau meg a családja nyaralni indult és ezzel a mi munkánk is kevesebb lett, de azért így is akadt feladat a ház körül, így hát mi ketten maradtunk. Addigra már egész jó barátságba kerültünk, és hogy ne legyen unalmas közösen csináltuk a kettőnk munkáját. Hajnalban gondoztuk a kertet, délelőtt elláttuk a bevásárlást, a meleg délutáni órákban pedig be húzódzkodtunk a hűvösre és kézben tartottuk a háztartást. Esténként a medencében úsztunk, hétvégente a hegyekben túráztunk. Sokat mesélt akkoriban az otthoni dolgokról. Nem rajongott különösebben a mostoháiért. Ha engem kérdezel nem is volt semmi oka rá. Viszont az apját nagyon szerette és ő valamiért azt a nőt választotta. Úgy hogy gondoskodott róluk miután az apja elment. Elmesélte, hogy gyerekként rengeteget kirándultak az apjával az ottani erdőkben és hogy azóta is minden erdőben otthon érzi magát. Meglepeve tapasztaltam, hogy a nem kimondottan nőknek való munkákba is bátran bele fogott a birtokon.

– Tudod nem sok lányt láttam eddig aki így bánik az ág aprítóval.

– Olyan jó lett volna otthonra egy ilyen. Apának volt egy öreg gally vágó ollója, de azzal nem ment ilyen gyorsan a munka. A mostoha anyám és a nővérem nem valami talpra esettek az ilyen helyzetekben, ahogy te is fogalmaztál. Szóval miután apa meghalt, az ő munkája rám maradt.

– Az én faterom nem halt meg. De mindig olyan volt mintha nem is lenne. Öt éves voltam amikor anya megunta a folyamatos balhékat meg a piálást és haza költöztünk a nagyihoz. Mindent amit tudok a nagybátyámtól tanultam meg. Ő pár éve vett egy ág aprítót, mondjuk nem ennyire profit, mint ez. Egyszer ha már eleget melóztam a Fraunak venni fogok egy házat, nagy kerttel és rengeteg gyümölcs fával és nekem is lesz egy ág aprítóm. – csak nevetett, nagyon sokszor gondolkoztam azon, hogy mire gondol amikor így kinevet. Aztán egy hajnalban például a fűnyírótraktor zajára ébredtem, mire kiértem lenyírta a pázsitot a medence körül. Aznapra a locsoláson kívül nem maradt más munkám. Egész délután henyéltünk a tónál. Schneider néni egyszer azt mesélte, hogy aznap, amikor a városba érkezett hatalmas szállítmány árut várt a malomból, de a fia nem volt a városban, hogy segítsen a boltban. Szóba elegyedtek, amikor útbaigazítást kért, végül ott maradt behordani a lisztet mielőtt megkereste volna a birtokot. Nem fogadott el fizetséget. Kis butus, legalább egy buszra valót elkérhetett volna. Én mondom, életem leghosszabb hat hónapja volt, amikor haza ment. Aztán megjelent helyette a húga vagy nővére a frász tudja. A hideg futkosott a hátamon a csajtól. Első héten bepróbálkozott nálam. Amikor a tologatóssal nyírtam a füvet, esküszöm éreztem, hogy a fenekemet bámulja. Aztán a csapat építőn elég csúnyán leitta magát, őt is haza vittem, gondoltam nehogy kitáncoljon valami autó elé vagy ilyesmi. Mielőtt kiszálltunk megkérdezte, hogy kifizetheti- e természetben a fuvart. Nyilván lekoccintottam. Kész megkönnyebbülés volt, amikor végre lelépett innen. Ja, persze ő meg szerencsére visszajött. Hogy mit csinálok most? Nem is tudom. Szerintem feleségül veszem.
.