Az ajtó

Péntek Tűztorony kávézó 18.00

Kicsit előbb érkeztem, de mivel én vagyok a vendég és az asztalfoglaló így nem gond. A pincér srác nagyon kevesen megmutatta az általam lefoglalt 12 fős asztalomat és megkérdezte kérek-e valamit. „Megvárom a vendégeimet, hiszen mindjárt itt lesznek” – mondtam.

Leültem a kedvenc kávézóm asztalára és néztem a bejárati ajtót. Vajon ki fog megérkezni előszőr? Nagyon izgatott voltam, hiszen a szülinapomat ünnepltem volna és már vártam egy jó kis koktélos beszélgetésre.

Gyorsan meg is néztem a koktél kínálatot. Finomabbnál finomabb koktélok voltak rajta. Viszont én mindig is a Pina Coladat szerettem így, ha mindenki itt lesz azt fogok rendelni.
.

Péntek Tűztorony Kávézó 18.10

Eltelt 10 perc és még sehol senki. Nem voltam még ideges, hiszen 10 perc késés belefér. Halk zene szólt a kávézóba, jazz szerű. Szeretem a jazz zenét, passzolt is ide, vidám fiatal társaság jött be épp az ajtón csak nem én vendégeim. Leültek a szomszédos asztalhoz. Köszöntünk egymásnak. Még nem voltam éhes, de már szomjas voltam így úgy voltam vele rendelek egy Colát addig hátha megjön az első vendégem. A pincér viszonylag gyorsan kihozta az italt és én, mint egy jó kislány az iskolapadba ültem és vártam.
.

Péntek Tűztorony Kávézó 18.30
.

Eltelt 30 perc és sehol senki. Egyre többszőr néztem az ajtót, de hiába az én meghívott vendégeim közül még senkisem érkezett meg. Ideje volt elővenni a telefont, hátha hívtak vagy üzentek, de semmi. Gyorsan megnéztem az elküldött üzit jól írtam-e be az időpontot, a helyet minden stimmelt. De akkor hol vannak? Nem értem. A pincér srác oda jött hozzám és nagyon kedvesen megérkezte, hogy várjuk-e még vagy elvihet e az egyik asztalt, mert folyamatosan jönnek be és én egyedül ülök és kell az asztal. Nem tudtam erre mit mondani. Hiszen ő is csak a munkáját végzi. Engedtem neki, hogy végezze azt. Idegesen kezdtem el smket írni: Hol vagytok? Mikor jöttök címmel és közben éreztem, hogy éhes lettem. Na jó, amíg várunk rendelhetek végül is egy szendvicset. Hiszen mégis csak én vagyok az ünnepelt. Így kértem egy szendót és egy Colát is.

Közben idegesen hol a telefonomat, hol az ajtót néztem. Csak nem történ valami baj?
.

Péntek Tűztorony Kávézó 19.00
.

Közben megjött a szendvics és a Cola, jól esett végre tele hassal várni, csak a vendégeim nem voltak sehol. Néztem a telefont, még egy sms egy telefon semmi nem érkezett. Most mit csináljak? Tűnődtem magamba és folyamatosan néztem az ajtót. De csak számomra ismeretlen emberek jöttek be rajta. Megint jött a pincér újabb asztalt vitt el, sűrűn elnézést kérve, de még mindig nem tudtam rá haragudni, hiszen a hely zsúfolt volt. Én egyedül ültem most már 6 fős asztalt foglalva. Kérdeztem a pincértől, hogy volt-e esetleg valami baleset az utakon vagy dugó vagy bármi ilyesmi, de nem tudott róla.
.

Péntek Tűztorony Kávézó 19.30

Na jó ez már nevetséges. Egy óra 30 percet késni. Ez felháborító. Hol a fenébe vannak? Pisilnem kéne. Nem merek elmenni a WC-re attól félek, hogy amig bent leszek jön valaki és én nem vagyok itt, vagy a rosszabb verzió a pincér ismét elvisz egy asztalt. És akkor már csak egy négyes asztalom lesz. Nem még várakozó állásponton vagyok, a telefonon ismét írok újabb smseket kicsit idegesebb hangnembe: Hol vagytok? Ez nem vicces. Jöttök? Várjak rátok? Vagy menjek haza?
.

Péntek Tűztorony Kávézó 20.00
.

Muszáj volt kimennem a WC nem bírtam tovább, már nem érdekelt semmi. Nem akartam, hogy a pincér meglássa sírok. A WC akartam maradni egyedül, a szégyennel, hogy még arra sem méltatnak az állítólagos barátaim, hogy írjanak egy smst, hogy nem jönnek. Vagy hívjanak fel, hogy ne várjak rájuk, de semmi. A nagy büdös semmi. Tudtam mikor visszajövök asz asztalomhoz már csak 4 szék lesz ott, de már ez sem érdekelt. Rendbe tettem magam, kimentem és elkezdtem telefonálni.
.

Péntek Tűztorony Kávézó 20.30
.

Kértem magamnak egy újabb Colát és vártam még mindig, de már én se tudtam mire vagy kire várok. Mikor hozta a pincér az italom rám nézett és már ő sajnált, de újabb két széket vitt el tőlem.

Nem tudtam leplezni a bánatom és a csalódottságamat, látta, hogy sírtam. Piros volt az arcom. Égett a fájdalomtó. Szégyelltem magam, dühös voltam és zavart. Nem értettem miért teszik ezt velem? Ki képes erre? Hiszen az a legnagyobb aljasság. Az embert megvárakoztatni ráadásul a saját születésnapján. Még úgy voltam vele adok egy fél órát az értékes drága időmből, ha akkor sem jön senki hazamegyek.
.

Péntek Tűztorony Kávézó 21.00
.

Az ajtón hirtelen csapódott be és bejött rajta az első meghívott vendégem. 3 óra várakozás után sikerült ide érni.

„Jaj bocs, sokat vártál rám?” – kérdezte és én azt hittem rosszul hallok.

„Áh nem csak három órát” – válaszoltam, de mintha meg se hallotta volna.

Leült oda mellém és mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna szánakozóan csak ennyit kérdezett még:

„Hol vannak a többiek? Hova lettek az asztalok”?

A következő fél órában még két vendégem érkezett meg, de én 22.00 feláltam és hazamentem.
.

Sose felejtem el, amikor a másoddiplomás koromba elmeséltem ezt az esetet egy barátomnak.

Ő ennyit mondott:

„Hülye vagy? 3 órát vártál rájuk. Én fél óra múlva hazamentem volna. Megköszöntem volna mindenkinek és kimentem volna az ajtón”.

Valóban ezt kellett volna tennem.
.