TEL: 29 954 303 - E-MAIL: trivium@triviumnet.hu

Elveszett sikoly

Jelige: Kicsilány47
.

.
Az ajtódísz vörös színű üveggömbjei egymáshoz koccantak, ahogy a filigrán nő becsapta maga mögött a bejárati ajtót. Lerúgta tűsarkú cipőit, lelépett a verandáról, és futni kezdett a dűnék között. Néhány lépés után egy homokban megbúvó, törött kagylóhéj mélyen belevágott a húsába, de nem foglalkozott vele, csak szaladt tovább. Az óceán partjára érve hirtelen megtorpant. Figyelte a végtelennek tűnő, tükörsima víztömeget, és baljós borzongás futott végig a gerincén.
A telihold fényesen ragyogott a sötét égbolton, majd eltűnt egy kóbor felhő mögött. A távolból karácsonyi dallam és nevetés hangját hozta a szél. A nő ledobta magáról az estélyi ruháját, kibújt a fehérneműjéből, és berohant a vízbe. Nem vette észre, hogy az öböl bejáratánál lévő hullámtörőknél hirtelen szétrebbentek a fókák, és a mohával benőtt sziklákon kerestek menedéket.
Erőteljes karcsapásokkal úszott a mélyvíz felé, egyre messzebb távolodva a parttól, az otthonától és az életétől. Amikor már nem bírta tovább, megállt, megfordult, és taposni kezdte a vizet. A tüdeje szét akart pattanni, kapkodva vette a levegőt, dobhártyáján dübörgött a szívverése. Nézte a kivilágított házakat, a parti sétány pálmafái között megbúvó lámpaoszlopok pislákoló fényeit, és a tengervízzel összekeveredett könnyei lemosták arcáról az ünnepi sminket. Szája pengevékonnyá keskenyedett, ökölbe szorított kézzel a vízre csapott, aztán felfeküdt a felszínére. Nem törődött semmivel, csak pihentette fáradt izmait, és próbált egyenletesen lélegezni. Néhány száz méterre tőle egy lomha árny lassan felé fordult a víz alatt.
A hold előbukkant a felhő mögül, fénye megcsillant a nő halvány bőrét beborító apró vízcseppeken. Hosszú, vörös színű haja szétterülve lebegett a feje körül. Kezei és lábai finom mozdulataival fenntartotta magát a felszínen. Próbált nem gondolni senkire és semmire, csak ellazította a testét, és élvezte a lágyan fodrozódó hullámok gyengéd cirógatását. Hallgatta az éjszaka csendjét, és lassan megnyugodott. A sós víz marta a talpán lévő friss sebet, de nem törődött vele. A háta mögött az egyre gyorsabban közeledő sötétszürke háromszög kettéhasította a víz felszínét, majd hirtelen alábukott.
A nő nagy levegőt vett, lemerült, sokáig úszott a víz alatt, aztán feljött a felszínre. Felnézett a csillagokra, mintha tőlük várná a választ a kérdéseire. Megtörölte a szemét, nagyot sóhajtott, és kényelmes tempóban úszni kezdett a part felé.
Talán félúton járhatott, amikor valami neki ütközött a vádlijának. Egy pillanatra megmerevedett, és jeges félelem szorította össze a mellkasát. Szíve egyre szaporábban vert, tekintetével a házuk fényeibe kapaszkodott. Az állat megkerülte, érdes bőre lehorzsolta a combját és a hasát, amikor hozzáért. A nő úszni kezdett. Olyan gyorsan úszott, ahogy csak bírt. Egyre közelebb került a parthoz, az otthonához és az életéhez, de hiába. A víz vörösen örvénylett körülötte, ahogy a hegyes, fehér fogak mélyen belemartak az oldalába. Éles sikolyának a hangja nem jutott el a házukig, szétterült a kihalt parti fövenyen.
.
.


.
.

Szerkesztő
Adminisztrátor

Hozzászólás

*