TEL: 29 954 303 - E-MAIL: trivium@triviumnet.hu

Kétségtelenül

Jelige: Kék madár
.

.
Egy hétközépi dolgos szerdából átfordult szabadnap volt. A nyomasztó felelősség, és a kényszerű kötelesség a városban maradt. Ez a jelenlegi hátrahagyott, valós élete. És csak egy vízparton elviselhető 38 fokos rekkenő hőség, ami őt ide elkísérte.
Hanna hosszú percek óta lehunyt szemmel állt a Balaton közepén. Szeme színét erősítő almazöld bikinije az aktuális divat szerint hódított, aminek melltartópántjából éppen egy kusza fodrot tekert a szél, majd a derekánál egy laza kacskaringót gyűrt göndörszőke hajába. Az azonos ritmusra táncoló hullámok ráérősen érték el napbarnított lábainak belső peremét. Amikor a hűvös víz, partot talált formás combjain, libabőr takaróval borította be azt. Egy újabb kósza szellő könnyed csókot lehelt nyaka fedetlen ívére, és a nő teljes valójában megborzongott. A földi elemek egyedülálló játéka volt ez. Minden porcikáját pontról pontra vette birtokba a tűz és a víz. A hideg és a meleg egyszerre talált a testében biztos otthonra. Hagyta, hogy csakis ez a kétpólusú gyönyör uralkodjon most érzékeny lényén.
Nem vágyott másra, egyszerűen csak érezni akarta, hogy szabad és él!
Ahogy a Nap felé fordította a fejét, a szikrázó fénysugarak, kis izzadsággyöngyökből álló szökőkúttá változtatták az arcát. És ekkora már a hétköznapi gondolatai is egészen elhagyták. Nem volt más, csak a puszta megélés. A testében izzó tűz és a hűsítő víz megtapasztalása. Kiürítette az elméjét, és közben kitárta a szívét. Érzékszerveire támaszkodva, emberi létezése az őt körülvevő természetbe olvadt, és véglegesen eggyé vált vele. Lassan a tóba engedte a felsőtestét, majd ritmikus karmozdulatokkal úszni kezdett. A szemét még mindig csukva tartotta. Magabiztosan, a végtelennek tűnő horizont felé haladt, ahol a föld és a tó vize összeér. A tempója ütemes volt, és határozott. Feltartóztathatatlannak tűnt.
Elérte az hozzá legközelebb eső bóját, ahol egy kis időre megpihent, majd újabb feszes kéz- és lábmozdulatok követték egymást. Egy idő után szemmel láthatóan lassult az üteme, és néhány további karcsapást követően egy megmagyarázhatatlan érzéstől vezérelve hirtelen megállt. Nem volt képes tovább haladni. Először a lábait végül a karjait is leengedte. Bénultan és rezzenéstelenül figyelt. Furcsa, bizsergő érzés járta át a testét. Teljesen elragadta ez a különös és oly ismerős erő, amely most végérvényesen a hatalmába kerítette. „Istenem! Nem lehetsz Te?!” Egy pillanatra megállt az idő, és még a csend is némaságba burkolózott körülötte. Lassan, óvatosan nyitotta ki a szemét. A tó békés volt, a színe égkék. És ekkor meglátta őt! Lélegzetelállító pillanat! Lucas vízben tükröződő csillogó arca tűnt fel, közvetlenül előtte. Csodálatos barna színű göndör haját, az imádott szeplőkkel tarkított feszes nyakát, és izmos vállait, ragyogó vízcseppek borították. Hanna ámulattal figyelte tiszta és nemes szívétől duzzadó férfias mellkasát. És a mosolyra húzott szája rejtett szegletében is ott csücsült az a rég nem látott édes gödör.
A nő most egyenesen a smaragdzöld szemekbe nézett. Mágnesként vonzotta. Lágyan ölelte át a férfi végtelen szerelemmel telt tekintete. Magába fonta őt ez a csodás érzés, és egy szemvillanás alatt ismét a rabjává tette! Kétségtelenül.
– Lucas. Hát újra láthatlak? – suttogta a nő, és közben egész testében remegett.
A férfi vágytól tomboló szemeiben ugyanúgy izzott a tűz, mint egykoron. Újból rátalált ez a semmi mással össze nem téveszthető láng. Itt van, és még mindig érte lobog! Majd a szívébe ismételten belehasított az a mélyről feltörő, és oly régen átélt fájdalmas csalódás! Meglepetten hőkölt hátra, a perc azonban mámorossá vált! De ő tudni akarta! Érezni, érteni!
„Hol voltál annyi éven át?!”
De válasz nem érkezett.
Milyen gyönyörű és csalárd is a képzelet! Hiszen ez csak egy áttetsző fényű álombéli látomás volt! Úgy illant el, ahogy érkezett! És amit Hanna most átélt, az semmi máshoz nem hasonlítható. Az igaz, és örök első szerelem arca, egy pillanatra felemelkedett a múlt tengerének hullámaiból.
.
.


.
.

Szerkesztő
Adminisztrátor

Hozzászólás

*