TEL: 29 954 303 - E-MAIL: trivium@triviumnet.hu

Kézipoggyász

Jelige: Csilike
.

.
Nem ritka, hogy reggel Barcelonában churros-t reggelizik forró csokoládéval, délután már bakonyi levest ebédel a Monkey Bisztróban. A férfi napenergiával foglalkozik, vállalkozásai dübörögnek. Ma Valenciába tart a hét órás géppel. Nem szeret korán kelni, üzleti partnere azonban délre tette a megbeszélést. Sofőrje feladta már a bőröndjét. Szinte félálomban veszi át tőle a beszálló kártyát, és beáll a sorba, ellenőrzésre. Vet egy pillantást az üzeneteire, – barátnője romantikus üzenettel búcsúzik, üzlettársa sikeres utat kíván, édesanyja töltött káposztával várja haza, – elhúzza a száját, legyint egyet, majd pörgeti tovább az Instagram fiókját.
– Laptopot, minden műszaki eszközt tegyen egyenként a tálcára – darálja az ellenőr.
Márton lepakol, külön dobozba teszi a tabletet és mobiltelefont. Másikba az öve, cipője és a dzsekije kerül. Ahogy a harmadik tálcára akarja rakni a hátizsákot, a cipzárdísz, az aranyozott zászlócska egyből beleakad dzsekije zsinórjába. Alig bírja visszahúzni a cipzárt. Ó, a béna kis giccs, minek is tartottam meg? Amint megkapom a zsákot, első dolgom lesz leszedni azt.
Átmegy a vizsgálaton, és várakozik.
Megérkezik majdnem minden, kivéve a kézipoggyászt.
Eltelik vagy öt perc.
A hátizsák nem jön.
Nyújtogatja a nyakát, kémlel hátrafelé, a zsák sehol.
– Uram, öné a fekete Fjallraven zsák? – mutat hátra a biztonsági ember.
– Igen, igen, mikor kapom már meg? – vonja fel a szemöldökét Márton. – Mennék már, nemsokára be kell szállnom. Előtte egy hat főből álló, kissé kapatos baráti társaság pakol fel kaotikus összevisszaságban: vihorásznak, lökdösik egymást. Mint valami birkák, gondolja a férfi. Nézi, ahogy átjutnak a biztonsági ellenőrzésen, első útjuk az alkoholos standhoz vezet.
– Legyen szíves félreállni, ide jobbra – int a biztonságis.
– Micsoda, miért kéne félreállnom?
– Uram, azt mondtam álljon félre, ne akadályozza a forgalmat – szól rá a férfira erélyesebben az ellenőr. – Sajnálom, de valami gond akadt a zsákjával.
A férfi behúzott vállakkal áll ki a sorból.
– Gond, miféle gond? Sietnem kell, nincs már sok időm. Nem engedhetem meg magamnak, hogy lekéssem a gépet.
A biztonsági ember megcsóválja a fejét, odamegy a kollegájához, és súg neki valamit. Mindketten visszajönnek.
– Szóval a zsák az öné, és a tartalmáról is tud?
– Persze, csak haladjunk már végre.
– Uram, ne türelmetlenkedjen, attól tartok, ezzel a géppel nem utazhat el. Gyanús anyagot találtunk a poggyászban. Kollégáim most vizsgálják.
Homloka hirtelen lüktetni kezd, a gombóc egyre nagyobb a torkában. Miről beszél ez? Miféle anyagról? Velem ilyen nem fordulhat elő. Az én pozíciómban. Tegnap este is ez volt nálam? Netán valaki belerakott valamit a bárban? Volt pár furcsa napszemüveges fazon az egyik sarokban. Esetleg a rivális cég akar lesöpörni a piacról?
A percek meg csak vánszorognak.
A zsáknak nyoma veszett, sehol nem látja.
Egy amerikait 30 év börtönre ítéltek a Midnight Express című filmben kábítószer miatt, a hírekben nemrég olvasott több újságíróról, akik tisztázatlan ügybe keveredtek a reptéren. Egyik történetnek se lett szívderítő vége. Oda a fényes karrier, jól lecsukják, aztán majd, ki tudja hányan mit fognak vele elkövetni, ott fog megőszülni. Így peregnek a kockák a fejében.
Görnyedten, leszegett fejjel várakozik.
A magas, jókiállású vállalkozó egy röpke óra alatt töpped össze aszott szőlőszemmé.
Egy örökkévalóság telik el, amikor felnéz és látja, ahogy egy férfi dülöngélve hadonászik az orra előtt. Ja persze, ez az előző díszes kompánia egyik tagja.
– Ezek az idióták, mindent összekevernek. Ez nem a tiéd?
Felnéz, majd megpillantja a neonfényben megcsillanó fém zászlócskát a hátizsákon.
Átveszi a zsákot, félreáll, és már tárcsázza a barátnőjét, Édesanyjának és az üzlettársának is küld egy vicces üzenetet.
.
.


.
.

Szerkesztő
Adminisztrátor

Hozzászólás

*