TEL: 29 954 303 - E-MAIL: trivium@triviumnet.hu

Mit tennél?

Jelige: Marcipán
.
.

Állt a színfalak mögött. Talán negyvenen gyűltek össze a többszázfős nézőtéren. Nagy ez a terem egy ilyen kis városnak – gondolta. A színházigazgató néhány szóban bemutatta őt, majd színpadra hívta. Jeltolmáccsal együtt lépett ki a nézők elé.
Az életéről mesélt jelnyelven, a tolmács fordította.
Valamikor, régen nem volt szüksége tolmácsra. Hatalmas közönség előtt beszélt, teltházas stadionokban. Szuggesztív hangjával lenyűgözte hallgatóságát. Pozitív gondolkodásról, belső motivációról, teremtőerőről szónokolt. Akik hallották, úgy érezték, nincsenek többé akadályok az életükben. Előadásairól felvételek készültek, elárasztották a YouTube-ot, ahol több ezres rajongótábora volt.
Egyik fellépése után nem tudott megszólalni. Először azt gondolta, átmeneti állapot, biztos túlerőltette a hangját. Orvoshoz ment, bízott benne, hogy pár nap alatt rendbejön. Az orvos alaposan megvizsgálta, de nem talált semmi olyan elváltozást, ami megmagyarázta volna a hirtelen beállt némaságot. Pihentetést, gyógyteákat, meleg sálat javasolt. Megfogadta a tanácsot, de semmi nem történt. Több nap után sem jött ki hang a torkán. Kezdett megijedni. Újabb és újabb orvosokat, természetgyógyászokat keresett, hagyományos és alternatív gyógymódokkal kísérletezett, de hiába. Hónapokkal később sem jött vissza a hangja.
Összeomlott. Depressziós lett, inni kezdett. Felesége, gyermekei elhagyták, egyedül maradt. Hajdani rajongói gyorsan elfelejtették, új nagyhatású előadók vették át a helyét. Korábban sokan érdekből kapcsolódtak hozzá, de rögtön eltűntek mind, amikor látták, hogy csődbe jutott az élete. Igaz barátai sosem voltak, ahhoz ő túl sokáig volt népszerű és megközelíthetetlen.
Előadásaiból korábban nagy vagyont tudott összegyűjteni. Ettől még céltalanabbnak látta életét. Úgy érezte, nincs miért küzdeni. Hosszú évek teltek el üresen, semmittevéssel, önpusztítással.
Nem igazán emlékszik rá, hogyan vette rá magát arra, hogy belenézzen a róla készült videókba. Megvetéssel hallgatta korábbi önmagát, minden szava mögött ürességet érzett. Átolvasta a közhelyes kommenteket, a sok hálát, köszönetet, égbe emelő dicséretet. Annak idején, a siker lendületében szükségtelennek érezte, hogy rengeteg követőjének bármilyen visszajelzést is adjon.
Több hosszú méltatás között talált rá egy egysoros bejegyzésre. Valaki sok-sok évvel ezelőtt feltett egy kérdést neki: Mit tennél, ha egyszer csak elvesztenéd a hangodat? Döbbenten olvasta el újra és újra a találó felvetést. Próbálta kideríteni, ki tette fel a kérdést, de név helyett csak egy értelmetlen betűsorozatot látott a bejegyzés mellett.
Talán ez az élmény segítette őt abban, hogy új életet kezdjen. Úgy döntött, elköltözik régi luxusvillájából, a fővárosból, és ebben a csendes kisvárosban telepedik le. Itt keresett valakit, aki megtanította a jelnyelvre. Több, mint tíz év után ez az első előadása.
Befejezésül megköszönte a közönségnek a figyelmet, a jeltolmácsnak a segítséget.
Mire hazaért, a színházigazgató átküldte neki az előadásáról készült YouTube videó elérhetőségét. Néhány like és egyetlen egy komment érkezett. Köszönöm! – ezt írta valaki. A bejegyzés feladója nem adta meg a nevét. A már ismert, értelmetlen betűsorozattal jelentkezett be.
.
.


.
.

Szerkesztő
Adminisztrátor
  1. Guti Csaba

    Elgondolkodtató novella az élet egyik nagy kérdéséről.
    Gratulálok!

Hozzászólás

*