TEL: 29 954 303 - E-MAIL: trivium@triviumnet.hu

Tengerparti nyaralás

Jelige: Kyra

.
.
Forró nyári nap a tengerparton.
.
Azok a nyaralók, akik nem a tenger vizében hűsölnek, kókadtan heverésznek napernyőik alatt, csak néhány virgonc fiatal rugdalja egymásnak a labdát a talpukat sütögető, forró homokon. Közelünkben termetes olasz asszonyság terpeszkedik nagy kerek szalmakalapban, mellette a férje újságot olvas egy kényelmes nyugágyban fekve. Gyermekeik – két vaskos termetű, göndör hajú fiú – éppen most jöttek ki a vízből, szorgalmasan dörzsölgetik a hátukat egy delfin mintás, nagy kék törölközővel. Láthatóan jól érzik magukat, vidám karattyolásuk betölti a környéket. Csak egy valaki kuporog csendben a kisebb-nagyobb strandtáskák között, egy fehér szőrű kiskutya. Az apró állatot – ki tudja miért – odakötötték a napernyő nyeléhez, s időnként szeretetteljesen megveregetik a nyakát, hadd élvezze ő is a nyaralást.
A kutya viszont szemmel láthatóan semmi élvezetet nem talál a különleges, családi programban. Egyre jobban liheg, nyelve kis híján a földet súrolja. Időnként vágyakozó pillantásokat vet a fagylaltos bódé felé, amelynek pultján tarka összevisszaságban, üdítős és ásványvizes palackok is sorakoznak. Csak akkor élénkül fel kissé, mikor a láthatáron megjelenik egy vidám, színes bőrű árus. Szellős, hófehér nyári inget visel, fején sárga kendő. Szélesen mosolyogva kínálja portékáját: egy fatáblára számtalan nyakláncot, karkötőt, fülönfüggőt, egyéb zsuzsut akasztgatott fel, amelyek mókás, csilingelő hangot adnak minden lépésénél. A kutya már akkor felfigyel a különös hangokra, mikor a fiú néhány méterrel odébb megáll, egy másik társaság fekvőszékei mellett. Mikor a közvetlen közelükbe ér, szőrét borzolja, fenyegetően morogni kezd, s egy hirtelen mozdulattal nekiiramodik a szórakoztató vadászatnak – tudniillik, hogy elkapja a csilingelő árus lábát. A napernyőt egyetlen rántással kitépi a földből, és szalad a fiú nyomában. A család nagy óbégatások közepette utánuk ered, s mivel az ebet a napernyő akadályozza mozgásában, hamar be is érik.
Utána mindenki visszatelepszik a helyére, a kutyát leültetik egy vastag gyapjútakaróra. Az állatnak ez sehogy sincs ínyére. Minduntalan lemászik a pokrócról, és kapar magának egy lyukat, amibe aztán lihegve belefekszik. Gazdái nem értik, hogy miért nem felel meg neki a gyönyörű mintás takaró, miért akar mindenáron a földre feküdni, ahol göröngyös a talaj, ráadásul homokos lesz a szőre. Végre az egyik gyerek, aki úgy látszik, valamivel intelligensebb a többieknél, rájön, hogy az állatnak valószínűleg melege van. Észrevételeit sietve közli a többiekkel, különös, hadaró hangján. A nyilvánvalóan állatbarát társaság most már nem erőlteti a pokrócot, ellenkezőleg. Hogy segítsenek fehér szőrű barátjuknak, ásnak egy hatalmas gödröt a tengerparton, egy zászlóval ellátott csinos homokvár közvetlen közelében. Nagy buzgalmuknak meg is van az eredménye: a lyuk olyan hatalmas méretűre sikeredik, hogy az egyik csemete derékig eltűnik benne.
Büszkén mosolyogva hívják a kiskutyát, aki meglátva az óriási gödröt, ijedten hátrál. Halk rábeszélés veszi kezdetét. Nyilván most magyarázzák el az állatnak, milyen jó dolga lesz odalent, a hűvösben. A nagyobbik fiú le is mászik a kutyával a karjában, és elhelyezi őt a lyuk alján. Az állat szemében rémület tükröződik – sajátságos kutya-logikája alapján talán arra gondol, hogy őt itt élve akarják eltemetni. Rekedt ugatást hallat, majd kétségbeesett rugaszkodással kivágódik a gödörből, és nekiered a világnak. Ezúttal nincs, ami akadályozná, nem tudják utolérni. Az asszony ülve kiabál, a család többi tagja pedig buzgón üldözi az ebet. Többen nevetnek a jeleneten, én pedig csendben drukkolok a kutyának:
Ha van igazság, ezt a versenyt ő fogja megnyerni!
.
.


.
.

Szerkesztő
Adminisztrátor

Hozzászólás

*