.
Furcsa kérdései vannak ennek a csoportnak, ezt éreztem végig, mialatt velük voltam. Fogalmam sincs, hogy honnan jöhettek. Már a legelején, mikor a kérdésemre viccesen csak annyit mondtak, hogy egy másik bolygóról, már akkor is volt bennük valami furcsa.
Aztán persze én is viccelődtem velük.
— Nézzenek körül itt a városban az utcákon! Akik nadrágban mászkálnak, általában azok a férfiak, és akik szoknyában, azok a nők!
— És akik sem nem férfiak, sem nem nők?
— Azok a fák, és azok nem mászkálnak.
— És ha mégis?
— Akkor bármit felvehetnek!
Dühöngtem magamban, bár igyekeztem nem mutatni. Minek bosszantanak ilyen hülyeségekkel! Ráadásul ma már igazán sok nő mászkál nadrágban is, ezek éppen olyan jól tudhatják, mint én. Hacsak nem jöttek valami (szóismétlés: valami – ezt kiküszöbölendő átfogalmaznám: „hacsak nem egy olyan helyről jöttek…”) olyan helyről jöttek, ahol mindenki csak valami nagy fehér vagy fekete lepelben mászkál. De azokat nem szokták engedni utazgatni, legalábbis azt hiszem.
Minden nap akadt valami. Kérték, hogy meséljek nekik a Föld történetéről röviden. Azután kételkedtek mindabban, amiket elmondtam.
— Azt mesélte nekünk, hogy felszámolták a rabszolgaságot, de nézze csak, ott megy egy rabszolga!
Egy fiatal fickóra mutatott, akinek orrában, fülében, szájában karika lógott.
— Miért tettek rá annyi karikát? Többször megszökött már a gazdájától?
Mit felelhetnék erre? Hogy nincs gazdája, legfeljebb barátnője, és ez a divat? Olyanoknak, akik úgy csinálnak, mintha azt sem tudnák, hogy mire való a piros lámpa az utcán? Betegre magyaráztam magam nekik, aztán csak annyit kérdeztek:
— De miért pont piros? Van a piros színnek valami mágikus hatása, ami távol tartja a gonosz szellemeket?
Mágikus hatása? Hol élünk mi, az őserdőben? A piros lámpa arra való, hogy az autósok megálljanak. Mágikus hatása rájuk legfeljebb egy rendőrnek van, hogy tényleg megálljanak. szóismétlés: megálljanak
Engem akarnak bosszantani, hogy ennyi idiótaságot mondanak kérdeznek? Ha ezek tényleg földönkívüliek lennének, és a bolygójukon még olyan fejletlen a civilizáció, hogy mágikus hatásokról beszélnek, hogy kerültek ezek ide?
A pénzt ismerik vajon? Hogy itt minden pénzbe kerül, és még az ez a szegény idegenvezető is abból él?
Mikor a néhány napnak vége lett, és az idegenvezető elbúcsúzott a társaságtól elbúcsúzott, borravalóul csak egy követ kapott. Nagyon dühöngött magában, de nem mutatta. A követ lehajította otthon a polcra. Még ha arany lenne, gondolta magában, vagy valami, amin látszik, hogy régi. Tele érthetetlen vésésekkel. Az olyasmire sokan vevők. javaslat: az idegenvezető gondolatainak jelölése kurzívval
A kő ott hevert aztán a polcon, sokféle kacat között. Két év múlva egy archeológus barátnője felfigyelt rá, ő pedig kedveskedve nekiadta.
A lány megvizsgáltatta a követ, és kiderült, hogy egészen nagy különlegesség. Olyan anyag, amilyet még soha nem találtak a Földön, és valamilyen különleges (a szóismétlést elkerülendő inkább rendkívüli) tulajdonságokkal rendelkezik. Az értéke felbecsülhetetlen.
Az idegenvezető megint csak mérgelődött, hogy ezt is csak szóismétlés akkor tudta meg, amikor már nem volt az övé.
A legfőbb kérdésem: ha az idegenek ennyire nincsenek tisztában a földi szokásokkal, hogyan fogadtak idegenvezetőt?
Egyébként szép kerek kis sci-fi novella. A legnagyobb gondot a szóismétlések jelentik, bővítsd a szókincsedet, bújd a szinonimaszótárat akár írás közben is!
A csattanó megfelelően lezárja a történetet, és a terjedelmet is korrektül választottad meg. Tömör, velős novella, nem estél a túlírtság hibájába sem.
Fordíts nagyobb gondot a szókincsre, és minden rendben lesz.