Leírás
Különös események követik egymást Ostidas komor királyságában, ahol évszázadok óta az Oroszlános Lovagrend uralkodik. A bányavárosokban az épületekre tűzik egy megjósolt új rend zászlaját, Ámbraparton pedig élettelenül a partra sodródik az óriási kráken, amely hosszú ideje elzárta az országot a tengeren túli világoktól. Mivel a szörny fenyegetése már a múlté, a korona expedíciót indít a krónikákban szereplő nyugati földrész, Vessuunas felé. Ám a Vessuunasba vezető úton, az éjszaka és nappal határán, minden felfedezőnek – legyen hős vagy gonosztevő, vagy akár mindkettő –, át kell kelnie az Éjkapun…
.
.
A regény a Trivium Egyesület Két világ határán című regénypályázatán első helyezést ért el.
Krizsai Fruzsina –
Nem tudom, mire is számítottam Palágyi Laci első kötetétől, hiszen már a fülszöveg jelzi, hogy nem fogunk unatkozni – de hogy mennyire nem!
Az Éjkapunál már az első pár oldalon kapunk mindent: akciót, agressziót, könyörtelenséget, társadalomkritikát, alig belátható politikai cselszövéseket, és valamit az ezek között nem hangsúlyosan, de erős háttérként – mintegy vitorlavászonként – feszülő érzelmi viszonyrendszerekből.
Nem tudtam eldönteni, jó dolog-e ennyi mindent játékba hozni és játékban tartani, én ezekben a szövevényekben nehezen találtam utat, befelé és kifelé egyaránt, de a kezdet és a végkifejlet közötti mintegy 220 oldalon úgy éreztem, merészen újszerű dolgok történnek. És persze, amennyire veszélyesnek találtam ezt a sokfelé kapcsolódást, annyira csodáltam is, hogyan teremt a szöveg kapcsolatot más szövegekkel, és ezeken túl – a fikcióból kilépve – valós történelmi eseményekkel.
Összességében nagyon nagyra értékeltem ebben a regényben, hogy nem pusztán magával tudott ragadni a maguk egyszerű (értsd. egyenes) módján hiteles karaktereivel, hanem végig fenn is tartotta a csodálkozó érdeklődésemet a – miénkhez ezer szállal kötődő – világa iránt.