Leírás
Tíz év után először
Miranda Foster, a milliárdos örökösnő, a férjével nyomozóirodát működtet San Franciscóban. Egyik nap a húga azzal hívja fel, hogy az apjukat meggyilkolták, és ő a gyanúsított. Miranda, bár tizenöt évvel ezelőtt úgy hagyta ott az Eagle-szigeten lévő szülői házat, hogy soha többé nem tér vissza, a húga kérésére mégis odarepül a férjével, és a rendőrségi tiltás ellenére nyomozásba kezd. Az első gyilkosságot később még több követi, és Mirandáék egyre mélyebbre merülnek egy régmúltba visszanyúló, de a jelenre is kiható, szerteágazó játszmába. Versenyt futnak az idővel, hogy még azelőtt elkapják a gyilkost, mielőtt rájuk kerülne a sor.
A történet a megtagadott múlt, elfojtott érzelmek és meghasonult lelkek nyomában vezeti az olvasót Alaszka varázslatos földjére..
.
.
Eve Rigel (Czinkos Éva) tíz év után először jelentkezik új regénnyel, egy filmszerűen pergő, páratlan atmoszférájú környezetben játszódó, szövevényes krimivel.
Czinkos Éva író, szerkesztő, multimédiafejlesztő, a Trivium Egyesület elnöke és a Trivium Egyesület Szemináriuma online regényíró képzés egyik oktatója. Az elmúlt húsz évben a művei az Eve Rigel írói név mellett több különböző írói néven jelentek meg a Cherubion Kiadó és a Trivium Egyesület gondozásában. Többek között Danny Graver (Édentől nyugatra, Az Éden foglyai), Nora Westlake (Enoke), Qiuncey Triggs (A colewardi piteárus).
.
RÉSZLET A REGÉNYBŐL
Odakint a telihold a fák fölé emelkedett, a falióra pedig fél tizenkettőt mutatott, amikor ledobta a ruháit, majd a szekrényéből előkereste a régi, fekete bőrnadrágját, a fekete garbóját, a fekete dzsekijét, és felöltözött. Felcsatolta a derékszíját, a derekához hátra beletűzte a Hildától kapott Sig Sauert, a dzseki egyik zsebébe betette a póttárat, a másikba az elemlámpát, a belső zsebébe a mobiltelefont, végül a fejére húzott egy fekete kötött sapkát, a kezére pedig egy fekete bőrkesztyűt. A bakancsát a kezébe fogva egy percig fülelt az ajtónál, de mivel semmilyen neszt nem hallatszott odakintről, óvatosan lenyomta a kilincset, és kikukkantott. A folyosón egy lélek sem járt, csak a falak tövében elhelyezett kék éjszakai irányfények vibráltak szemfájdítóan. Halkan becsukta maga mögött az ajtót, és puha léptekkel elindult a folyosón. A zoknis lába semmilyen zajt nem csapott, a vastag szőnyeg minden neszt elnyelt. A lépcső tetején megállt, és ismét hallgatózott kicsit. Odalent a szalonban sötét volt, a konyhában is csak az éjszakai fény világított halványan, de ahhoz elég fényt adott, hogy látni lehessen a tárgyak körvonalait.
Még jól emlékezett, hogy melyik lépcsőfokra nem szabad lépnie, mert hangosan nyikorog, és melyik korlátdíszt nem szabad megérintenie, mert leesik. Arra is emlékezett, hogy a bejárati ajtót éjszakára mindig bezárják, a konyhai vészkijárat csak belülről nyitható, kívülről nem, de csak ritkán használják. Amikor tinédzser korában nyaranta a fogadóban dolgozott és lakott, sokszor kiszökött éjszaka, hogy bulizhasson a barátaival, és tizenöt év ide vagy oda, nagyon úgy fest, hogy azóta itt semmi sem változott.
A vészkijárat simán kinyílt, még csak nem is nyikorgott. Mielőtt azonban Miranda becsukta volna, a zsebéből elővett egy papír zsebkendőt, galacsinná gyűrte, és betömködte a zárólemez nyílásába, hogy a zár nyelve ne tudjon belekattanni, és bár az ajtó így látszólag becsukódik, kívülről is ki lehet nyitni.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.