TEL: 29 954 303 - E-MAIL: info@triviumnet.hu
Friss bejegyzések

„Hogyan írjunk regényt?” szeminárium külső szemmel

4
(4)
Tegnap az egyik olvasónktól kaptunk egy kedves levelet, amit egy az egyben közzé teszünk.
Köszönjük!

Szívesen fogadnánk a jelentkezését a képzésre is. (A szerk.)
.

.

A pályázati kiírásban benne van, hogy a képzés alatt a résztvevők jeligével szerepelnek a nyilvánosság előtt, és még egymás kilétét sem ismerhetik meg, ezért ezt a cikket név nélkül küldöm. Remélem, hogy azért elfogadjátok!
.
A kezdetektől követem a Trivium Egyesület honlapját, és 2019 óta minden évben találkoztam a „Hogyan írjunk regényt?” íróoktatási szemináriummal. Mivel ez az írásfejlesztési program díjköteles, még sosem jelentkeztem rá. Kicsit hátsó szándékkal barátaimnak, ismerőseimnek ajánlottam, hátha valaki kipróbálja, és így első kézből értesülhetek arról, megéri-e jelentkezni a szemináriumra.
Tavaly az egyik barátnőm, Orsi jelentkezett is, és a szeminárium hat hónapja alatt mást sem hallottam tőle, mint hogy mennyit haladt a regényével, vagy éppen lelkendezett, hogy megint milyen újdonságokat tanult.
Ebben az írásban a tőle hallottakat jegyeztem le.
.
Az egész azzal indult, hogy elolvasva a pályázati kiírást, Orsi már a megadott határidő előtt két héttel beküldte az egyik novelláját és a félig megírt regényének tartalmát. A pályázati novellánál nem voltak megkötések, csak a karakterszámot határozták meg, mivel – ahogyan a pályázati anyagban szerepelt – a novella formázása is az elbírálás részét képezte.
A barátnőm már másnap kapta a visszajelzést, hogy a novellát csak az aláírt és beszkennelt adatvédelmi nyilatkozattal együtt tudják elfogadni, amit persze elfelejtett elküldeni. Örült neki, hogy kapott erről visszajelzést, más pályázatoknál ugyanis eddig még semmilyen tájékoztatást nem kapott, főleg nem arról, hogy a beküldött anyag nem felel meg a kiírásnak. Így még volt ideje ezt pótolni.
Ezután tűkön ülve várta az eredményhirdetést.
.
Amikor megkapta az Egyesület e-mailjét, éppen nem voltam telefonon elérhető, így Orsi egy lelkes e-mailben írta meg, hogy bekerült a szeminárium I. szintjére, és az oktatás díját már át is utalta.
Az oktatási programnak ugyanis három szintje van, amelyek két-két hónapig tartanak, és a következő szintre azok kerülhetnek be, akik megfelelően teljesítettek. A III. szint végén pedig a legjobb résztvevő elnyeri a regénye nyomtatott formátumú kiadását.
Az értesítéssel együtt Orsi máris feladatot kapott: egy új novellát – amit az Egyesület „állatorvosi ló”-nak hívott – kellett írnia, bizonyos megkötésekkel. Orsi azt mondta, nem lesz ez annyira nehéz, ráadásul már a szeminárium első napján rendkívül hasznos instrukciókat kapott, ennek ellenére ezen a héten alig beszéltünk, annyira belemélyedt a novella írásába.
A hétvégén azt mondta, nem lesz ez mindig így, de most még meg kell találnia a megfelelő időbeosztást. A szeminárium ugyanis szöveges előadásokat tartalmaz, amelyeket az Egyesület péntekenként tölt fel egy gmail-es drive-ra, így a résztvevő maga oszthatja be az idejét ezek elolvasására és az írásra. Orsinak vasárnap vagy hétfőn ugyanerre a drive-ra kellett feltöltenie az általa javított és/vagy írt novellát vagy regényrészleteket.
A szeminárium első két-három hete alatt az újonnan írt novellát boncolgatták. Első alkalommal a személyes oktató szintén pénteken töltötte fel a novella részletes korrektúráját és egy átfogó észrevétellistát. Ez egy kicsit letörte Orsi lelkesedését, mert nem gondolta, hogy ennyi probléma lenne a novellájával. De amikor jobban belegondolt, kénytelen volt az oktató észrevételeivel egyetérteni. Ezután az oktató már csak észrevételeket írt, de Orsi szerint ezek is majdnem korrektúraszintűek voltak. Sőt, még a novella címének javítását is javasolta, mert az lelőtte a csattanót.
Miután az oktató elfogadhatónak ítélte a novellát, Orsi elküldte a regénye első részletét, aztán minden hétfőn feltöltötte a következőt, és az előző javítását is, a kapott észrevételek alapján.
Tehát ezen a szemináriumon a résztvevő nem csak az előadási anyagban lévő általános információkat kapja meg, hanem a saját regényével kapcsolatos szerkesztői észrevételeket, a nyelvtani kapcsolatoktól, a karakterek jellemzésén és a világépítésen keresztül az írásjelhibákig terjedően.
Sőt, az oktató a logikai furcsaságokat is észrevette Orsi írásában, és olyan problémákra hívta fel a figyelmét, amelyeket eddig Orsi észre sem vett, vagy nem tudta, hogy hibák lennének. Így már ezekből az észrevételekből is sokat tanult.
.
Az I. szint végén barátnőm izgatottan várta, hogy vajon továbbjut-e a II. szintre, hiszen saját megítélése alapján még mindig elég sok hiba volt a regényrészleteiben. Azt is bevallotta, hogy mivel félig megírt regényről volt szó, az oktató kérte, hogy az újabb részletekben javítsa a visszatérő hibáit, mielőtt feltölti, azonban Orsi csak a meglévőket töltötte fel. Személyes oktatója azonban ezt nem tette szóvá, hanem újra és újra megjegyezte, mire figyeljen jobban.
Orsi továbbjutott a II. szintre, amely azért lett nehezebb számára, mert a szint első felében eljutott az eddig megírt fejezetek végére, és már írnia is kellett. Egy-egy alkalommal meg is csúszott a feltöltéssel, de oktatója azt írta, inkább haladjon lassabban, mint hogy összecsapja a regényt. Egy alkalommal pedig annyira elakadt, hogy végül az oktató adott ötletet a továbbíráshoz.
Láttam, hogy Orsi mennyire próbálkozik, és amikor azon sajnálkozott, hogy csak kevesebb időt töltünk együtt, még én lelkesítettem, hogy ha már eddig eljutott, ne adja fel! Láttam rajta, amikor hullámvölgybe került, ilyenkor elhívtam valahová kikapcsolódni. Egy kávé mellett pedig hagytam, hogy kibeszélje magából a gondjait.
Egyik ilyen beszélgetés alkalmával említette meg, hogy hiába szerepelt az előadási anyagok egyikében, hogy az írás kemény munka, eddig nem hitte el, csak most döbbent rá, hogy ez mennyire igaz. Hiszen eddig csak írogatott, most azonban határidők voltak, még ha nem is voltak kőbe vésve.
Ugyanakkor Orsi azt is megjegyezte, hogy az oktató olyan erősségére is felhívta a figyelmét, amelyről eddig nem is tudott, mivel a szereplőket mindig könnyedén építette fel.
Arról is áradozott, hogy az Egyesület az előadási anyagokat úgy állította össze, hogy minden szinten ugyanazok a témák szerepeltek, csak egyre mélyebben foglalkoztak a regényírással. Így még ha nem is jutott volna tovább, mindegyik témában sok új ismerethez jutott volna.
Végül Orsi bekerült a III. szintre is, de a szint elején befejezte a regényét. Az oktató ekkor megírta neki, hogy hol lehetne fejezeteket betoldani, amivel még több információt adhat át az olvasónak. Orsi ezen még túl is tett, ami természetesen nem kerülte el az oktató figyelmét, és barátnőm boldogan újságolta el, hogy megdicsérték. A mű pedig már elérte a regényhez szükséges oldalszámot.
.
A hatodik hónap végén Orsi ugyan nem nyerte meg a nyomtatott kiadást, de úgy ítélte meg, hogy rengeteget tanult, és lett egy regénye, amellyel már próbálkozhat a kiadóknál. Sőt, a következő írásaiban már támaszkodhat a szemináriumon tanultakra.
Ráadásul a honlapon láttam, hogy idén az Egyesület oktatói úgy döntöttek, hogy a nyomtatott könyvön kívül még két regény érdemes a kiadásra, amelyek e-könyvben jelennek meg.
.
Összegezve úgy gondolom, hogy e szeminárium erőssége, hogy nem csak általánosságokat tanít, hanem a saját regénye alapján szembesíti a kezdő írókat azzal, hogy a mű mely részeire kell jobban odafigyelniük, mely visszatérő hibájukat kell kijavítaniuk, ezen kívül melyek az erősségeik, amelyekre íráskor támaszkodhatnak. Ezzel pedig megnövelik az önbizalmukat.
Én legalábbis látom a változást Orsin, hiszen eddig nem volt bátorsága a regényét beküldeni egy kiadóba sem, most viszont már arról beszél, melyik kiadókat vegye célba.
Elképzelhető, hogy idén én is jelentkezni fogok erre a szemináriumra, mert nekem is van egy regényem, amit már évek óta babusgatok. De az is előfordulhat, hogy egy másik ötletemet kezdem el írni.
.
.

Trivium Egyesület Szemináriuma oldala
.
.

Mennyire tetszett ez a bejegyzés?

Kattintson egy csillagra az értékeléshez!

Átlagos értékelés 4 / 5. Szavazatok száma: 4

Eddig nincs szavazat! Legyen Ön az első, aki értékeli ezt a bejegyzést.

Szerkesztő
Czinkos Éva (Eve Rigel) író, szerkesztő, multimédiafejlesztő, kiadványtervező, könyvborító-tervező, webfejlesztő, szemináriumi oktató, az egyesület elnöke

Hozzászólás

*

Solve : *
36 ⁄ 12 =