Mira Grant: Feed ​– Etetés

Azt már említettem, hogy én és a zombik nem vagyunk barátok, ennek ellenére több ilyen témájú könyvön túl vagyok. Most megosztanék veletek egy olyat, ami túlmutat a menekülős alapkoncepción.
.

Most, több mint húsz évvel a Feltámadás után a blogger testvérpár, Georgia és Shaun Mason úton vannak életük legnagyobb sztorija felé – és felfedik a fertőzötteket mozgató sötét összeesküvést. Nyilvánosságra akarják hozni az igazságot, még ha az életükkel fizetnek is érte.”
.

Igazán felpezsdítő volt olyan történetbe botlani, ami nem arról szól, hogy a szereplők menekülnek a zombik elől és ezt vagy túlélik, vagy nem. A fülszöveg nekem kellően figyelemfelkeltő, és eleget ad, hogy többet akarjak tudni arról a világról. Főleg, hogy a fókusz nem a zombikon van, hanem inkább az összeesküvésen.
.

Az alaphelyzet a következő: a fertőzés óta eltelt 20 év, azóta az emberek megtanultak együtt élni a fertőzéssel. Nem menekülnek védett helyről védett helyre, fertőzésmentes városok vannak, meg egyházak, éttermek, politika, karrierek, törvények, etika és még sorolhatnám. Az író nagyon szépen vezet végig minket a különböző változásokon, ezek törvényi hátterén. Például hogy csak hamvasztás van, temetés nincs, mert a test feltámadna és megcsócsálná a közelében tartózkodókat, vagy hogyan is működik a halálbüntetés. Érdekes kérdések ezek, mind etikai, mind politikai szempontból, és ezt ki is fejti az író.

A cselekmény gerince egy politikai kampány, amin hőseink tudósítanak. Már ez is elég érdekes lenne, de az író ezt még megfűszerezi egy összeesküvéssel, ami kellően izgalmassá és feszülté teszi a regényt.

Kapunk még blogbejegyzéseket a testvérpár weboldaláról, amik nagyon jól illeszkednek a történetbe. Sokat hozzáadnak a hangulathoz és a világ bemutatásához is.
.

A történet két főszereplője George (aki egyébként lány) és Shaun, egy blogger testvérpár. Elsősorban George szemszögét látjuk, ő mutatja be nekünk a világot. Komoly, profi, maximalista és korrekt, amit egy tudósító újságírónál talán el is várnánk.

Shaun a másik véglet, igazi kalandortípus. Vagány, belevaló srác, jól ellensúlyozza a testvére komolyságát.
.

Bevallom, a vége egy kis keserű szájízt hagyott bennem. Kicsit összecsapottnak tűnik. Ahogy befejeztem a könyvet, egyre csak az munkált bennem, hogy nem lehetett volna ezt máshogy befejezni? Így sem volt rossz, de lehetett volna jobban is.
.

Az igazság az, hogy egy horrorszerű tiniregényre számítottam, és már eleve elástam a könyvet, hogy nem lesz jó. De tévedtem, tetszett, különösen maga a világ bemutatása, mert nem volt szokványos. Legnagyobb bánatomra a folytatás magyarországi megjelenése évek óta várat magára. Szóval akit zavar, hogy nem olvashatja az első rész után rögtön a folytatást, az legyen még türelemmel, de a többiek bátran olvassák el, mert remek könyv.